Placskó József: Volt egyszer egy Orenburg (MOIM Közleményei 24; Zalaegerszeg, 2005)

FELVONULÁS, KEZDÉS

Természetesen bővült volna a lista, ha nem tudtunk volna ellenállni a helyi párt és tanácsi vezetők különböző indokokkal alátámasztott igényeinek. Kéréseiket elsősorban azzal indokolták, hogy a kezdet kezdetén ők minden elszállásolási, étkeztetési és egyéb szolgáltatási lehetőségeiket rendelkezésünkre bocsátottak, mi meg most elzárkózunk attól, hogy segítsünk rajtuk. Valamicske igazság volt is az általuk elmondottakban, de ha a kinti vezetés ezt minimális mértékben is próbálta volna méltányolni és a hazai vezetés egyetértését ehhez megszerezni, azt gondolom hullottak volna a fejek. Később ilyen kéréseik teljesítését a helyi szovjet vezetők a főmegrendelő és beruházó szerepkörét betöltő Gázipari Minisztérium illetékesein keresztül próbálták elérni, de egy-két kivételtől eltekintve, ez sem vezetett eredményre. A megépítendő polgári létesítmények bővítése nélkül is bőven akadt olyan előre nem látható - tehát terven felüli - munka, amelyet minden szintű és rangú magyar vezetői tiltakozás ellenére el kellett végezni. Ilyen előre nem látható munka gyakorlatilag minden munkaterületen akadt, de a legjelentősebb többletmunka a guszjátyini kompresszorállomás építésénél merült fel a szovjet tervezők hibájából. Itt nem volt foganatja semmiféle indokolásnak és tiltakozásnak. Az ügy felkerült a Szovjetunió miniszterelnök-helyettesének, Scserbinának az asztalára, aki még a helyszínre is leutazott és ott tartott olyan „eligazítást", ami ellen már senki, sehol nem mert apellálni. Az ütemterv szerint a polgári létesítmények építése után, sőt részben már azzal párhuzamosan a vonatkozó kiviteli tervek átvétele után tudtunk végre hozzákezdeni közvetlenül a kompresszorállomások építéséhez. Ez a munka, mint sok esetben egyéb más helyen is, azzal kezdődött, hogy előkészítsük a kb. 12 hektárnyi területet. A végleges ipari létesítményeket mindenhol kizárólag mezőgazdasági müvelésre alkalmatlan területekre telepítették. Emiatt gyakran erdőt kellett irtani, majd a területet a Kárpátokból lezúduló folyók árterületéről származó hordalékkal kellett 1/2-2 méter magasságban feltölteni, és csak ezután kezdődhettek a tényleges építési munkák. Az építészeti munkák után következtek a gépek és berendezések szerelési munkái. A szerelés befejezése után kerülhetett sor az ellenőrző mérések, az úgynevezett száraz forgatások, majd az üzemi próbák elvégzésére.