Placskó József: Volt egyszer egy Orenburg (MOIM Közleményei 24; Zalaegerszeg, 2005)

FELKÉSZÜLÉS

merte el. Ennek következtében az általunk elvégzett munka elismert értéke és a tényleges ráfordítások között jelentős különbség mutatkozott, természetesen a tényleges ráfordítások javára. Igaz ugyan, hogy a későbbi viták során sikerült elérni egy szorzó alkalmazását, amellyel felszorozva a költségvetési érteket, mintegy elismerte a szovjet fél az abból fakadó többletköltségeket, hogy az építésben résztvevő országok nem saját hazájukban, hanem külföldön teljesítik a munkát. A felszorzó koefficienssel kiszámított és elismert többletköltségek nagysága azonban messze alulmaradt a tényleges költségekhez képest. A külföldön végzett építési és szerelési munkák felvonulási költségei még szerény számítások szerint is többszörösét tették ki az elszámolt és elismert többletköltségeknek. A szovjet költségvetések alapos vizsgálatának volt egy másik fontos tanulsága is. Az elemzések során kiderült, hogy a különböző munkák fajlagos költségvetési értéke, a ténylegesen ráfordított munka értékéhez viszonyítva jelentősen különböztek egymástól. Más szóval ez azt jelentette, hogy voltak úgymond jól fizető és rosszul, sőt még rosszabbul fizető munkák. Az orenburgi gázvezeték építése esetében a teljes gázvezetékrendszer csővezetéki része, vagyis a vonalépítés volt a legjobban fizető munka. Ugyanakkor a polgári létesítmények építése (lakások, iskolák stb.) a legrosszabbul fizető munka volt. A kompresszorállomások építése és szerelése ilyen szempontból a kettő között helyezkedett el. Másképpen fogalmazva a teljesített és elismert értéket, legkevesebb ráfordítással, a csővezeték építésével lehetett elérni, a legkevesebbet a polgári létesítmények építésével tudtunk elkönyvelni. Számszerűsítve az arányokat, a következő eredményre jutottunk: - a polgári létesítmények építésénél 1 szovjet belső beruházási rubelt 250300 forinttal, - a kompresszorállomások esetében 150-180 forinttal, - csővezeték építéssel pedig 70-100 forinttal tudtunk, illetve tudtunk volna kitermelni. E jelenség felismerése után vált teljesen érthetővé az, hogy a szovjetek miért vállalkoztak első megkeresésre helyettünk olyan szívesen a vonalépítésre. Ugyanilyen okok miatt javasolták nekünk azt is, hogy a negyedik kompresszorállomás helyett, azonos költségvetési értéknek megfelelően építsünk inkább polgári létesítményeket Ivano Frankovszkban.