Placskó József: Volt egyszer egy Orenburg (MOIM Közleményei 24; Zalaegerszeg, 2005)
FELKÉSZÜLÉS
Ez ügyben ki kellett utaznom Moszkvába. Találkoztam a Gáz és Olajipari Üzemeket Építő Minisztérium illetékeseivel, akik szerveztek egy szakmai találkozót köztem és a Csővezeték Építési Kutató Intézet szakemberei között. Közel húsz fő előtt számoltam be részletesen elképzelésünkről, döntésünk indokairól. Javaslatunkat nem fogadták kitörő lelkesedéssel. Elmondták, hogy ők is rendelkeznek gépesített és automatizált technológiával és a hozzá szükséges gépi berendezéssel. Valóban, a hír igaz volt. Néhány év múlva a Szever 3-nak elkeresztelt berendezéssel munka közben találkoztam és megismertem. A technológia több tíz tonna súlyú gépkomplexumot igényelt, amelyhez nagy teljesítményű áramforrás kellett. Ezek mozgatása a terepen igen nehézkes, ezért alkalmazása csak közel sík és kevésbé szabdalt területen lehetséges. A berendezést csak próbaüzemi jelleggel működtették, széleskörű alkalmazására később sem került sor. Döntésünkre, amelyet ők csak javaslatnak voltak hajlandók tekinteni, hossza vita után sem mondtak nemet. Kifejtették, ha lesz alkalmuk minden szempontból meggyőződni a módszer alkalmasságáról és bizonyított lesz, hogy a varratok minősége megfelel a szovjet szabványoknak és előírásoknak, akkor javasolni fogják a minisztérium vezetésének az engedély megadását az amerikai módszer alkalmazásához. Biztos voltam a dolgomban, ezért mindent megígértem. Moszkvai tárgyalások után meghívtuk Budapestre az amerikaiakat. Sims egyedül érkezett. A tárgyalások a Transelektro Külkereskedelmi Vállalat bevonásával folytatódtak. Közöltük, hogy kellő garanciák biztosítása esetén két gépsort vásárolunk, de a hegesztés minőségének meg kell felelni a szovjet követelményeknek. Biztosítottuk Sims urat: szakembereinkkel szívesen besegítünk annak kidolgozásába, hogy eleget lehessen tenni a szovjet követelményeknek. Kértük, hogy ezek figyelembevételével készítse el kereskedelmi ajánlatát. Amikor az ajánlat elkészült és azt megismertük, egy pillanatra elállt a lélegzetünk. Az ajánlat összege 12 millió $ volt. Elfogadhatatlanul drágának tartottuk az árat, ezért kértük, még egyszer gondolja át Sims úr a javaslatát. Következő találkozásunk alkalmával egy olyan kombinált, részben kölcsönbe vételt, részben viszont megvételt, tartalmazó javaslatot kaptunk kézhez, ami összesen 7 millió dollárra vonatkozott. Végül a következő feltételekben állapodtunk meg:
