Placskó József: Volt egyszer egy Orenburg (MOIM Közleményei 24; Zalaegerszeg, 2005)

FELKÉSZÜLÉS

étkeztetéshez való hozzájárulásként. (Abban az időben a Szovjetunióban 50 rubel körül volt a minimálbér. Egy jólfizetett vállalati igazgatónak 300400 rubel között volt a fizetése.) Nyilvánvaló, hogy a szállás, étkeztetés és a különböző szolgáltatások tényleges költsége többszörösen ha-ladta meg a napi 3 rubelt. A hazai jövedelmekhez viszonyítva kimagaslóan magas kereseti lehetőségek biztosításának szükségessége parázs vitákat váltott ki különböző körökben. Méginkább fellángoltak a viták, amikor a szakaszcsere eredményekéntjóval közelebb kerültünk Magyarországhoz, hisz a munkaterületünk a magyar határtól 80 kilóméterre lévő Huszt városának környékétől húzódott több mint 400 kilométeren keresztül, egészen Guszjátyin városáig. Sokan - elsősorban az Országos Tervhivatalban - új rendelet kidolgozását sürgették, követelve a korábban elfogadott bérezés jelentős csökkentését. Erre azonban szerencsére már nem került sor. A magas kereseti lehetőségek, az egyesek által túlzottan kényelmesnek ítélt szálláskörülmények és a különböző szolgáltatások színvonala, azok szükségessége, vita tárgyát képezte az építkezés kezdetétől egészen a végéig. A Magyarországról érkező különböző szintű vezetők, mondhatni kivétel nélkül, mindannyian kifogásolták és túlzottnak, indokolatlannak tartották a dolgozóknak biztosított anyagi és egyéb feltételeket. A látogatók közül sokan, szinte irigykedve, rosszindulatú megjegyzések kíséretében méltatták a helyszínen dolgozók körülményeit. Nekem, mint a helyszínen dolgozó elsőszámú vezetőnek tették a legtöbb elmarasztaló megjegyzést. A magam részéről igyekeztem úgy tenni, mint aki nem hallja a kritikákat. Úgy tettem, mint a kutya, amely a vízből kijövet megrázza magát, hogy minden leperegjen róla. Mertem így gondolkodni és viselkedni, hisz a huszadik században hosszantartó külföldi munkán foglalkoztatott magyar munkásnak a semmi különös luxust nem tartalmazó körülmények kötelezően megjártak. A lakó- és szolgáltató épületek az akkor Magyarországon is használatos PRE MISOL (svéd licensz alapján hazai vállalatok által gyártott) barakk épületek voltak, ugyancsak magyar gyártmányú bútorokkal egyszerűen berendezve. Az élelmezést az illetékes magyar kutató intézetek javaslatainak megfelelően biztosítottuk. Példaként had álljon itt egy jellemző történet. Egyik alkalommal kapom a hírt, hogy látogatóba érkezik hozzánk Juhász Ádám nehézipari államtitkár, Lévai Tamás főosztályvezető és mások