Placskó József: Volt egyszer egy Orenburg (MOIM Közleményei 24; Zalaegerszeg, 2005)

FELKÉSZÜLÉS

FELKÉSZÜLÉS A fővállalkozó kijelölése 1973 őszén a Nehézipari Minisztérium az Országos Kőolaj és Gázipari Trösztöt jelölte ki a fővállalkozói szerepkör ellátására, amelynek feladata az építési, szerelési és üzembe helyezési munkák, részben saját erővel, másrészt pedig alvállalkozók bevonásával történő komplett elvégzése. Ez a döntés akkor nyilvánvaló volt, hisz az OKGT és vállalatai rendelkeztek a feladatnak megfelelő gyakorlattal, a szükséges számú szakemberrel, köztük olyanokkal, akik jól beszélték az orosz nyelvet és széleskörű kapcsolataik voltak az illetékes szovjet szervek vezető szakembereivel. Én akkor szereztem tudomást a munkáról, amikor egy októberi napon Kovács Rudolf, az OKGT személyzeti igazgatója magához hivatott és röviden tájékoztatott. Elmondta, megbízta őt Bese Vilmos, az OKGT vezérigazgatója, hogy tegyen javaslatot a rövidesen felállítandó szervezet vezetőjére, kire bízzák az előkészületi munkák irányítását. Rám gondolt és mi erről a véleményem? Hiába tettem fel kérdéseket a részletekről, válaszolni nem tudott, sőt közölte, hogy a vezérigazgató sem igen tudna többet mondani. Tájékozatlanságom ellenére ott helyben igent mondtam. Első hallásra izgalmasnak találtam a feladatot, és már akkor éreztem, ha rajtam múlik mindenképpen részt veszek ebben a munkában. Természetemből fakad az ismeretlen dolgok iránti kíváncsiság, erős vonzalom megfelelni fokozottabb követelményeknek, szembesülni a kihívásokkal. Érdeklődéssel és izgalommal vártam a további fejleményeket. Rövid időn belül kiderült, hogy korai az öröm. November 8-án jött a hír, hogy Szekér Gyula nehézipari miniszter megváltoztatta korábbi döntését, fővállalkozóként nem az OKGT-t jelölte ki, hanem a Petrolkémiai Beruházási Vállalatot (PETROLBER). A döntés váratlanul ért, és elkeserített.