Placskó József: Volt egyszer egy Orenburg (MOIM Közleményei 24; Zalaegerszeg, 2005)

ELŐZMÉNYEK

szeretne találkozni velem, ezért kocsit is küldött értem a repülőtérre. A beszélgetés rövid, de velős volt. Kifejtette, hogy véleménye szerint az új helyzetben nekünk célszerűbb lenne az ötös szakaszon dolgozni, amely a Kárpátok két oldalán, Ivano Frankovszktól, a megye székhelyétől keletre és nyugatra helyezkedik el. Az ötlet logikus, hisz egy ilyen cserével lényegesen közelebb kerülünk Magyarországhoz. Eredetileg azért nem vállalkozhattunk az ötös szakasz építésére, mert a közel 500 km hosszú vonal nagy része a Kárpátok területét jelentette. Nagy átmérőjű csővezeték építéséhez hegyi körülmények között speciális technikára, nagy gyakorlatra van szükség, amivel mi nem rendelkeztünk és erre felkészülni nem lettünk volna képesek. Továbbutazás előtt azonnal üzenetet küldtem haza és javasoltam, hogy távollétem alatt szervezzenek szakértői csoportot és tekintsék meg az ötödik szakaszt. Visszatérve Tokióból a helyszínen járt delegáció már meg is tette jelentését és javasolta a szakaszcserére vonatkozó javaslat elfogadását. A csere megtörtént, a megállapodást aláírták Véglegessé vált a szakaszok elosztása. Mi magyarok hivatalosan az első szakasz, azaz a gázvezeték legkeletibb részének a megvalósítását vállaltuk. Ugyanakkor külön megállapodást kötöttünk, amelyben a szovjetek, mint alvállalkozók vállalták az első szakaszon a teljes kivitelezést. Cserébe mi az ötödik szakaszon, amely hivatalosan a bolgárokhoz tartozott, vállaltuk a kivitelezési munkákat a vonali rész kivételével, amely egy korábban megkötött külön szerződés értelmében a szovjetek feladatává vált. Az ötödik, legnyugatibb szakaszon csak három kompreszszorállomás építését tartalmazták a tervek. Eredetileg a harmadik szakaszon négy kompresszorállomást kellett volna megépítenünk, ezért negyedik állomás megépítésére is kellett vállalkoznunk egy másik gázvezetéken. Utóbbit később szintén elcseréltük, és helyette Ivano Frankovszkban további polgári létesítményeket (lakások, óvoda, korház stb.) építettünk. A többszörös cserékkel a szakaszok elosztása véglegessé vált. A szomszédos négyes szakaszra a németek, a hármasra a lengyelek, a kettesre a csehszlovákok kerültek. A korábban nagy vihart felkavaró szakaszelosztással kapcsolatos viták befejeződtek, a kedélyek lecsillapodtak. Talán magyarázatra szorul, hogy a bolgárok az orenburgi vezetéken nem vállaltak semmiféle kivitelezési munkát, annak ellenére, hogy teljes jogú résztvevői voltak a többoldalú kormányközi egyezménynek. Ennek oka;