Placskó József: Volt egyszer egy Orenburg (MOIM Közleményei 24; Zalaegerszeg, 2005)

ELŐZMÉNYEK

esett országához, másrészt, amelyet az építési-szerelési munkák szempontjából könnyebbnek ítélt, illetve, amely jobban megfelelt feltételeiknek, felkészültségüknek, Az álláspontok kialakítását nehezítette az a körülmény, hogy a szakaszok elosztásának idején a tervek még nem álltak rendelkezésre, a vezeték egyes szakaszainak nyomvonalát, a gázvezetékhez tartozó ipari és polgári létesítmények tervezett helyszíneit akkor még nem lehetett megtekinteni és megismerni. Ilyen célra segítségként csak polgári térképeket lehetett felhasználni. Többszöri nekifutás és kísérlet után 1974 nyarán végre megszületett a mindenki által elfogadhatónak tekintett kompromisszumos megállapodás, amelynek értelmében Magyarországnak a középső, Harkov alatt húzódó harmadik szakasz jutott. Még 1974 őszén megjelentünk a szakaszon, hogy ismereteket szerezzünk a helyi körülményekről és megszervezzük az első előkészítő csoport kiutazását. Október végén néhány fő kiutazott. Megkezdték az építési munkákhoz szükséges ideiglenes és felvonulási létesítmények területeinek kiválasztását. Terveztük megteremteni az első csoportok kora tavaszi kiutazásának és a munkakezdésnek a feltételeit. A korai kezdéssel kapcsolatos elképzeléseink hamar meghiúsultak, mivel szovjet részről késtek a tervek átadásával, ezért 1974-75 telén gyakorlatilag csak Budapesten folytathattuk az előkészületi és szervezési munkákat. Időközben azonban váratlan esemény történt, amely alapvető változást okozott az eredeti elképzelésekben. A Külkereskedelmi Minisztérium vezetői a moszkvai külkereskedelmi képviselet vezetőjén keresztül tárgyalásokba kezdtek a szovjet féllel. Kérték a szovjet partnert, hogy vállalja át és építse meg helyettünk a magyar szakasz vonali részét, vagyis magát a csővezetéket. Később kiderült, hogy már a kezdet kezdetén, amikor már véglegessé vált Magyarország részvétele az orenburgi gázvezeték megvalósításában, kormány szinten kéréssel fordultak a szovjetekhez, hogy vállalja át és építse meg mindazokat az ipari és polgári objektumokat, amelyek a magyarok kötelezettségébe tartoztak. A legkülönbözőbb áruk, köztük az orenburgi gázvezeték megvalósításához szükséges anyagok és berendezések szállításával gondolták kompenzálni a szovjet fél teljesítését. A kérést a szovjet fél udvariasan, de nagyon határozottan elutasította, hisz a magyar elképzelés alapvetően ellentmondott annak az elvnek és célkitűzésnek,