Placskó József: Volt egyszer egy Orenburg (MOIM Közleményei 24; Zalaegerszeg, 2005)
ELŐZMÉNYEK
gazdaságossági vizsgálatát. A vizsgálat kapcsán ki kellet számolni adott kőolaj- vagy földgázmezőn termelt kőolajnak vagy földgáznak az önköltségét. Ilyen számítások készítésében, abban az időben személyesen is részt vettem. Megdöbbentő volt, amikor a számítások eredményét, vagyis az egyes mezőkön termelt kőolajnak és földgáznak az önköltségét össze kellett vetni a Szovjetunióból importált kőolaj árával. Ahol az önköltség meghaladta a NIM által megjelölt 14,5 rubel/tonna árat, mint határköltséget, ott elrendelték a mező termelésének leállítását. Úgy tekintették, hogy a korlátlan importlehetőségek mellett nem szabad erőltetni a drágának minősített kőolaj vagy földgáz termelését. A drágán termelő kutakat le kellett zárni, ami együtt járt egy sor biztonsági intézkedés megtételével is, a kiépített termelőberendezéseket le kellett szerelni. Magától értetődő, hogy egy ilyen leépítés jelentős költségekkel járt. Nyilvánvaló, ha az import olaj ára jelentősen megemelkedne, a helyzet úgymond viszályára fordulna. A korábban leállított mezők, kutak gazdaságtalannak ítélt termeltetése egyik napról a másikra gazdaságossá válna, indokolt lenne azok ismételt termelésbe helyezése, az üzembe helyezéssel járó költségek felvállalásával együtt. A gazdaságtalan termelés felszámolásának szándéka, annak helyessége, vitathatatlan volt, de az import kőolaj árának alapulvétele a határköltség meghatározásánál több mint tévedésnek minősült. A kőolaj világpiaci árának növekedése, majd a KGST keretein belül kialakított árképzési elvek változása - egyáltalán a KGST tagországok közötti gazdasági együttműködés elveinek jelentős, fokozatos átalakítása - rövid időn belül felborította nemcsak a határköltség számításokat, hanem az energiaellátási közép és hosszú távú terveinek készítésénél figyelembe vett alapelveket is. A később bekövetkezett világpiaci árrobbanások hatásai - amelyek elemzésétől itt eltekintek - már végleg szétzúzták a nálunk akkortájt alkalmazott tervezés elméletét és módszereit. A fentiek ismeretében úgy gondolom megbocsátható azon olaj - és gázipari vezetőknek a magatartása, akik megkísérelték „elszabotálni" a határköltség elmélet érvényre jutását, a „gazdaságtalannak" minősített mezők termelésének teljes leállítását. Ilyen irányú törekvések ellenére is több kis mező leállítására került sor (pl. Vízvár, Heresznye). A múlt század hatvanas éveiben, sőt még a hetvenes évek elején is, sok politikus és gazdaságpolitikus ringatta magát abban a téves hitben,