Placskó József: Volt egyszer egy Orenburg (MOIM Közleményei 24; Zalaegerszeg, 2005)

RENDHAGYÓ EPILÓGUS

Megjöttünk Újra együtt vagyunk, összejött a csapat. Keblem az örömtől egyre jobban dagad. Rég is volt meg nem is, hogy így összejöttünk, S együtt egy kellemes, szép estét töltöttünk. Végezte ez alatt ki-ki maga dolgát, S tetteink egy kicsit még előbbre tolták, Az OKGT szekerét, ezt a csodás kocsit, Mely traktorhoz is, Mercihez is hasonlít egy kicsit, Gyarapodtunk észben, vagyonban és másban, Kígyóznak csöveink szerte az országban. Most kész van már a nagy is, jöhet a gáz pajtás, Had főjön a kaja, ha drágább is a kolbász! Nagy melót végeztünk, nem lankadt a hajtás, Győzedelmeskedett a nagy összetartás. Népi összefogás, nemzetközi virtus, Szüntelen dühöngött az internacionalizmus. Ruszki ruszli, bolgár kompót, cseh sör, magyar kolbász, Lengyel vodka, német gombóc és nyugati etvász... E bábeli zűrzavarban játszottuk a prímet, Nem véletlen vágták hozzám a szép érdemrendet. Ideje volt hazajönni, fáradtak az izmok, Idegünkben még táncolnak a minapi gondok. Karos vize regenerál, de jó is pihenni, És néhány bársonyos pillantást a Fradira is vetni. Jó kis csapat meg kell hagyni, erős, egészséges, Utánpótlás nevelést még külföldnek is végez. Erről jut eszembe és büszkén jelentem ki; Hogy dicső seregünkből nem disszidált senki!