Placskó József: Volt egyszer egy Orenburg (MOIM Közleményei 24; Zalaegerszeg, 2005)

RENDHAGYÓ EPILÓGUS

az ajtó zár! ablak nyílik! - ez egyszer nincs bújócska a lelkiismerettel: mitől pucoltak vissza a henyék. 11. Mitől pucoltak vissza a henyék oly sebesen, ki-mi kergette őket? Gyakran ajóbarát: „Ebből elég! Lépj le, öcsi! Hülyítsd a felmenőket!" Vagy rettegték a munka Jellegét": kivitelező hajszol tervezőket?! Rosszak a tervek? Hát minél elébb kockás papíron újjáteremtődtek! Haza, ha küldik - akár csak piciny hiba miatt - egy-két pökhendi team ma is kotolna rajta. - így hatolt át a buktatókon, „Bízzuk ezt magunkra!"jelszóval, s törvényt teremtett a munka és az a fészek, a telepnyi ország. 12. És az a fészek, a telepnyi ország: a mocsárra varázsolt kényelem, hol a szünetjel elszorítja torkát s a „munka hőse" bőg egy levelén; hol nem átkozta senki még a postát, hol felfokozott minden: szerelem, öröm és bánat és belevalóság, s százan csüggnek a vendég gyereken.