Placskó József: Volt egyszer egy Orenburg (MOIM Közleményei 24; Zalaegerszeg, 2005)

BEVEZETÉS

egyfajta felelősségérzet, mígnem megérett bennem az elhatározás, hogy ragaszkodni fogok bizonyos elvekhez és szempontokhoz, és irántuk megkísérlek következetes lenni. Úgy vélem, csak a jövőről lehet álmodni és ábrándozni, a múltról szólni csak a tényeknek megfelelően szabad. Vallom ezt, mert a múlt a történelem, amit visszaidézni, amire emlékezni, amiről utólag írni csak hitelesen szabad. A múltról való emlékeink megfogalmazása során gyakran esünk kísértésbe, hogy arról a mai körülményekből kiindulva szóljunk, és kissé másképp idézzük vissza, mint ahogy megtörtént. Vitathatatlan, hogy az idő múlásával párhuzamosan a múltról mindinkább úgy vélekedünk, úgy beszélünk, ahogy szerettük volna, hogy az megtörténjen. Emlékeinkben a kellemesebb momentumok, események jobban megrögződnek, a felmerült nehézségek, a sikertelenségek hamarabb burkolóznak a feledés homályába. Az is természetes, hogy a szubjektivizmust - bármennyire is szeretnénk - nem tudjuk kizárni a múlt visszaidézése folyamán. Mindez következik emberi mivoltunkból, hisz a természet ilyenné szerkesztette meg az embert, mint „műfaj"-t. A megtörtént események visszaidézésének, a múlt bizonyos idő után történő megítélésének van azonban egy olyan oldala - talán úgy is mondhatnánk, hogy jellege -, amit nem tudok elfogadni, amit a legkisebb mértékben sem szeretnék tolerálni. A politikára, a politika szempontjából való megközelítésre gondolok. Ha a visszaemlékezésnek politikai célt és tartalmat adnánk - akár a legkisebb mértékben is -, akkor hiteltelenné, a történelem meghamisítójává válnánk. így van ez minden szakterületen, de különösen a műszaki és természettudományi szakterületek vonatkozásában. Ez a jelenség különösen kísért most a huszonegyedik század első éveiben, amikor a rendszerváltás után alig másfél évtized telt el. Az orenburgi gázvezeték építése a hetvenes években történt. Mint minden időszaknak, ennek az évtizednek is megvolt az adott politikai és gazdasági közege, amiből, ha kiszakítjuk, amelytől ha eltekintünk, letérünk a realitás talajáról. E kérdésnek különös pikantériát adott az a körülmény, hogy bár az akkori Szovjetunió (amelynek területén folyt az építkezés) és Magyarország politikailag azonos szövetségi rendszerbe tartozott, számos politikai és gazdasági kérdés megítélésében, hivatalos körökben és ugyanúgy a mindennapok emberének a gondolkodásában jelentős különbségek voltak. Ennek egyik következménye volt, hogy szinte sorozato-