Placskó József: Volt egyszer egy Orenburg (MOIM Közleményei 24; Zalaegerszeg, 2005)

ORENBURG HORDALÉK A

csinálta az üzletet. Mint a háborúban, ők is a hátországból irányították a harcot (élethalálharcot!) és kapták a kitüntetést, prémiumot, a szerencsétlen kint dolgozók meg a halálos betegségeket... Ha van igazság, igazságtétel, akkor az orenburgi tranzakciót lebonyolítóknak sem szabad kihullni a rostán, feleljenek ők is bűneik arányában anyagilag, erkölcsileg - tetteikért. Ha szükséges, vigyék nemzetközi bíróság elé az ügyet, derüljön tiszta fény a „munkáltató" szennyes, szenynyezett munkaterületére is. Mert az sem közömbös, hogy az ottani lakosok: „...Nyáron a 40 fokos melegben rajtuk volt a pufajka: fáztak, betegek voltak, szóval borzalmas..." Igen, halálosan borzalmas, hogy ilyen megeshetett a XX. század Európájában... Csikós László 1119 Budapest, Jókai u. 220." Egy hét múlva - augusztus 21 -én - megjelent a harmadik riportcikk is, ugyancsak Tasi Katalin munkájának eredményeként. (168 óra II. évfolyam 33. szám 12-13 oldal.) „Autóval a varjúfelhőben Orenburg: merő koholmány? Mi lesz veletek, mind meghaltok" Ebben az irományban két riportalanynak merőben más a véleménye az építésen és annak környékén tapasztaltakról. Idézzük őket is. „- Ön azt állítja, hogy mindaz, ami a 168 óra múlt heti számában megjelent, egyszerűen nem igaz. KOKOS TIBOR: Én nem tudhatom azt, hogy volt-e ott valami vegyianyag-sugárzás vagy nem, mert nem vagyok mozgó laboratórium. Viszont amik elhangzottak Bogorodcsányról, a környezetről a vízről, az ott dolgozók étvágytalanságáról, aluszékonyságáról, ezek olyan tények, illetve olyan közlések, amikről több volt kollégámmal is beszéltem. Nekik is az a véleményük, hogy az elmondottaknak éppen az ellenkezője az igaz. Igenis rendkívül jó étvágyunk volt, s a koszt rendkívül jó volt, napi ötezer kalória. Ök is nevetségesnek tartják az óriási szúnyogokat, függetlenül attól, hogy a szúnyogok az én emlékezetem szerint is mintha nagyobbak lettek volna, mint Magyarországon. Mi is láttunk döglött varjakat, viszont azt is hozzá kell tennem, hogy mint gépkocsivezető sokfelé jártam. Rendkívül sok varjú volt azon a környéken, a többszöröse annak, amit Magyarországon lehetett