Placskó József: Volt egyszer egy Orenburg (MOIM Közleményei 24; Zalaegerszeg, 2005)

VISSZATEKINTÉS

A javaslatot a nehézipari miniszter nem fogadta el. Csak valószínűsíthető, hogy ekkor a Külkereskedelmi Minisztérium egyes vezetői már elkezdték a színfalak mögötti tárgyalásokat a szovjetekkel a csővezeték építése átvállalásának feltételeiről. Arra a kérdésre, hogy személy szerint kiben fogalmazódott meg a gondolat, hogy a magyarok ne vállaljanak vonalépítést, válaszolni nem tudok. Viszont több mint megérzésem volt és van arról, hogy milyen körökben és milyen okokból kifolyólag vetődött fel ez az ötlet. Az 1956-os események után bekövetkező gazdasági stabilizálódás, majd egy intenzív gazdasági fejlődés törvényszerűen maga után vonta az ipari vezetés erősödését és ráhatását a gazdasági szféra egészének alakulására. Sorra jelentek meg olyan ipari vezetők, akik szakértelmükkel mind nagyobb elismerést váltottak ki, és akik helyet követeltek nem csak az ipar, hanem a gazdaság fontosabb területeinek, sőt egészének az irányításában. Jelentős konkurencia kezdett kialakulni az ipar és külkereskedelmi vezetés között. Mindenki igyekezett megerősíteni saját pozícióit, határozottan törekedett arra, hogy a jövőben még erősebben képviselje érdekeit, minél jobban kiterjessze hatáskörét az ország gazdaságának irányításában. A gazdaság irányításában megszerzett pozíciók egyben a politikai szférában is lehetővé tették érdekeik érvényre juttatását, vezetői rangok kivívását. E kérdés sokoldalú és bonyolult, további elemzése nem lehet ezen írás feladata. Azt azonban világosan le kell szögezni, hogy ennek a szituációnak volt többek között a következménye, hogy az ipari vállalatok semmiféle külkereskedelmi joggal nem rendelkezhettek. Export-import tevékenységet csak a külkereskedelmi vállalaton keresztül bonyolíthattak. Eveken, sőt évtizedeken keresztül folyt az iparvállalatok harca a külkereskedelmijog megszerzéséért. A külkereskedelem viszont foggal, körömmel ragaszkodott kivívott pozícióihoz, tűzzel vassal hárított el minden olyan kezdeményezést, amely egy-egy iparvállalat részére a külkereskedelmi jog megszerzésére irányult. Az orenburgi gázvezeték magyar szakaszának építését, mint egyértelműen ipari vállalkozást, lehetséges lett volna akár a külkervállalatok teljes mellőzésével is megvalósítani. Már a kezdet kezdetén a külkereskedők felvetették, hogy a gázvezeték magyar szakaszát teljes mértékben építse meg a szovjet fél, amit azután Magyarország különböző áruk szállításával