Placskó József: Volt egyszer egy Orenburg (MOIM Közleményei 24; Zalaegerszeg, 2005)

A KOMPRESSZORÁLLOMÁSOK ÉPÍTÉSE

A huszti 107 lakásos lakóépület elkészülte után nem tudtuk az Állami Bizottsággal aláíratni az átadás-átvételi jegyzőkönyvet, mivel a lakóház előtti terület parkosítása nem készült el. Ennek pedig az volt az oka, hogy a parkosítandó területen állt néhány igencsak elöregedett, lebontásra ítélt lakóház, amelyek lakóinak a városi tanács nem tudott más lakást felajánlani. Nincs Állami Bizottság által aláirt jegyzőkönyv, így nem tudunk végleg levonulni Husztról. Ekkor lépett be a képbe a megoldást magára vállaló Muzsaj (magyar lakta falu Beregszász közelében) község mezőgazdasági termelőszövetkezetének magyar nemzetiségű elnöke, Fodor Lajos. Vele már korábban jó kapcsolatba kerültünk. Lajos barátunk elvállalta, hogy majd később a lakók kiköltözése után elvégzi a parkosítást, tőlünk viszont cserébe megkapja az exkavátort. A kétségtelenül ügyes és tehetséges tsz-elnök magára vállalta a szóbeli megállapodás írásba fektetését, és az illetékesek által történő jóváhagyatást is. Néhány nap múlva Fodor Lajos jelentkezett a dokumentumokkal. Legnagyobb meglepetésünkre, a megállapodásunkat írásba foglaló jegyzőkönyv helyett egy olyan jegyzőkönyvvel jelentkezett, amely arról tanúskodott, hogy a parkosítás hiánytalanul elvégeztetett, a városi tanácsnak semmiféle további követelése nincs. Ilyen dokumentum birtokában már nem volt nehéz aláíratni az Állami Bizottságnak a vonatkozó jegyzőkönyveket. Több mint tíz évvel a levonulás után a parkosítandó területen még mindig álltak a szanálásra ítélt épületek. A kompresszorállomások szerelése Amikor a mély- és magasépítési munkák folytak és előjött a szó a munkaés életkörülményekről - különösen az építés kezdeti stádiumában - többször kellett elismerni a nehéz feltételekre utaló véleményeket. Ilyenkor azzal igyekeztünk megnyugtatni az embereket, hogy legyenek türelemmel, ahogy haladunk előre, mindig könnyebb és jobb körülményeket tudunk biztosítani.