Placskó József: Volt egyszer egy Orenburg (MOIM Közleményei 24; Zalaegerszeg, 2005)

A KOMPRESSZORÁLLOMÁSOK ÉPÍTÉSE

A telemechanikai rendszer kiépítése egy-egy kompresszorállomáson jelentős szerelési munkát igényelt. Jellemző, hogy csak vezérlő kábelből kompresszorállomásonként 158 km-t kellett speciális kábelcsatornákba elhelyezni és bekötni. A bogorodcsáni épülő kompresszorállomás láttán még kellemesebb érzés fogott el bennünket mint korábban, amikor az épülő polgári létesítmények végleges képe jelent meg előttünk. Napról-napra látványosan alakult a jövendő - nekünk csodálatos ipari monstrumnak tűnő - létesítmény tényleges képe. Amit eddig csak tervekben, rajzokon láttunk, amit eddig csak próbáltunk elképzelni, hogyan is fog kinézni a valóságban, fokozatosan kezdett elénk tárulni. Nekünk, akik a magyar olaj- és gázipar emlőin nevelkedtünk, izgalmas volt nagyságrenddel, nagyobb méretekkel szembetalálkozni, napról-napra dolgozni annak megvalósításán. Olyan méretek és teljesítmények tapintása, amelyekkel korábban nem találkoztunk először ijesztően hatott ránk, később a végtelenségig felfokozta kíváncsiságunkat. Személy szerint az én tapasztalatlanságomat jellemzi egy sokat mondó eset. Amikor az első turbinák megérkeztek az ivano-frankovszki vasútállomásra, felhívtam a szovjet társszervezet igazgatóját és javasoltam, menjünk ki a pályaudvarra, nézzük meg a megérkezett szállítmányt. Amikor az úgynevezett pőre vasúti kocsin megláttam a biztonságosan rögzített hatalmas ládát, megkérdeztem szovjet kollégámat; - Mondd, hány turbina van ebben a hatalmas ládában? - kérdeztem. - Hogy-hogy hány? Egy! - válaszolt csodálkozva társam, aki fiatal kora ellenére nem először vett részt hasonló méretű gázvezeték építésében. Hosszú hallgatással könyveltem el tájékozatlanságomat, és tovább bámultam a „méretes csomagot." Fentiek alapján érthető volt, hogy mielőbb szerettük volna meghallani az üzemelő kompresszorállomáson egy gázturbina előttünk még ismeretlen hangját. Erre azonban még sokáig kellet várni.