Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – olajbányászokkal a munkáról (MOIM Közleményei 13; Zalaegerszeg, 2001)

Dr. Szalóki István

tunk. Zoli ott megemlítette: - "ha külön-külön beszél velünk, úgy mindkettőnkkel egyetért. Miután mindkettőnket barátjának tekint, szeretné ha a kapcsolatunk javulna". - Javasolta, hogy üljünk le, hátha közelebb kerül Gyurkával a véleményünk egymáshoz. Még aznap Szolnokon egy közös estebéd után sor került a beszélgetésre. A cél az volt, hogy egy az OKGT átalakulása utáni időszakra vonatkozóan a „ki-ki hogyan tovább?" kérdésére választ adjunk, egyezzünk, meg, miután bármelyikünk a bányászat vezetője lehet az átszervezés után. Zoli mindkettőnknek feltette a kérdést: - „Mit akarsz csinálni az új szervezetben, ha a másikotok lesz a vezérigazgató-helyettes?" - Én azt válaszoltam, hogy akkor én szívesen foglalkoznék a kutatás-termelés összehangolásával, kútfúrási, ügyekkel, stb. - „Erről mi a véleményed Gyurka?" - „Egyetértek!" - „És ha fordítva történne?" - „Én a külföldi koncessziós területekkel kapcsolatos munkákkal foglalkoznék!" - válaszolta Szabó György. - „Egyetértek vele" - mondtam. Örültem, hogy így alakult a dolog, nem vagyok híve a konfrontációnak, ha lehet meg kell egyezni a vitás kérdésekben. Eljött az említett 1991. október 1. - engem neveztek ki vezérigazgató-helyettesnek. A munkakör átadás-átvétel az említett módon történt meg, mintha nem is beszélgettünk volna nem régen a jövőről. Szóba sem került, hogy bármiféle olyan résztevékenység irányítását ő vállalná, amelyik a hatáskörömbe tartozik. Tárgyalt Subái József vezérigazgatóval, majd hozzájutottam egy angol nyelvű névjegyéhez, amely szerint ő a vezérigazgató tanácsadója. A MOL megalakulását követő pár hét után saját kérésére - a vezérigazgatóval történt megállapodás után - végkielégítéssel eltávozott. Később megkérdezték tőlem: - „Igaz-e, hogy 1995. február 2-án téged Szabó György akkori vezérigazgató azért távolított el, mert 1991 végén te ugyanezt tetted vele?" Szó sem volt az eltávolításáról. Én megjegyeztem a megegyezésünket és szerettem volna azt betartani. Az eltávozást Subáival tárgyalta meg. 1994 májusa táján az egyik munkatársamnak egy volt kanizsai személyügyes jegyezte meg: „Majd ha visszajön Szabó György, akkor ugyanazt teszi Szolnokkal meg Szalókival, amit ő tett Nagykanizsával." Nem tudom én mit tettem „Nagykanizsáival, mert csak segítő-