Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – olajbányászokkal a munkáról (MOIM Közleményei 13; Zalaegerszeg, 2001)
Dr. Szalóki István
Természetesen nem. Mivel ez az OKGT központ szerint az olaj- és gázipar szétverését jelentette volna. - Szóval ilyen körülmenyek között kerültél annak idején a vállalat élére. Aztán? Érdekes módon, ennek az időszaknak a másfél esztendeje alatt az én „konfrontációs hozzáállásom" talán hozzájárult ahhoz, hogy a minisztériumban felfigyeltek rám. Véleményt kértek, felkerestek, stb. - Ez milyen politikai érában zajlott? Az MDF kormány idején, dr. Bod Péter Ákos volt az ipari kereskedelmi miniszter és dr. Bakay Árpád az energetikai helyettes államtitkár. Amikor folyt az átszervezési vita, akkor a Parlament gazdasági bizottság titkára, dr. Szűcs István - volt finomítós mérnök a minisztériumban dr. Bakay Árpád, és mások ugyancsak - többnyire egyetértően - érdeklődtek a jogilag kétszintű megoldás iránt. 1990. augusztus 23-án kaptam egy telefont, ugyanakkor dr. Rátosi Ernő a DKV vezérigazgatója is, hogy két nap alatt készítsük el a kőolaj- és gázipar átszervezésére vonatkozó közös javaslatunkat és azt juttassuk el Bakay úrhoz. 3 munkatársammal együtt elmentünk Százhalombattára és másnapra (péntek) készen voltunk a közös javaslattal. (A javaslat a MOIM levéltárában megtekinthető: szerk. megjegyzése.) Tudtam - ismerve az OKGT-n belül uralkodó hangulatot -, hogy ez nem fog túlzottan nagy tetszést aratni az OKGT igazgató tanácsában és annak vezetőjénél Zsengellér Istvánnál, akik határozottan az egyszintű forma mellett álltak ki. Ettől függetlenül gondoltam, ha nekem más a véleményem, akkor kitartok amellett, ugyanakkor tiszteletben tartom mások véleményét is. Úgy gondoltam, hogy én is joggal elvárhatom ugyanezt a másik féltől, még ha főnökömről is van szó. Nem kedveltem az olyan „véleménycserét" amelynek végén mindig a főnöknek volt igaza... Ilyen szempontból is igen korrektül viselkedett velem Subái József. Annak ellenére, hogy nem volt azonos a véleményünk az átszervezésről, jól együtt működtünk, noha más természetű ember mint én. Bár mi - azaz a MOL-on belül a bányászati divízió vezetői - sokat vitatkoztunk, úgymond „kekeckedtünk" a központiakkal, de a döntéseket végrehajtottuk. Ez - talán - fordítva történt a másik deviziónál. Ok ugyanakkor - Sebestyén Béla vezetésével - a