Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – olajbányászokkal a munkáról (MOIM Közleményei 13; Zalaegerszeg, 2001)

Placskó József

olyan embert képzeltem el, aki rendkívül okos és ezen kívül valamilyen ok miatt nagy tekintélye van. Szóval, átlagon felülinek írták le. 1955 nyarán, mint már említettem, mint másodévet végzettek, kértük, hogy gyakorlatra egy magyar olajmezőre vigyenek le bennünket. Nagylengyelben, akkor Baka Dezső volt az igazgató. Bemutatkoztunk egymásnak, aztán elnézést kérve, hogy neki Kertaival van tárgyalni valója, leültetett az irodájában levő dohányzóasztalhoz. Nyílik az ajtó, bejön egy ember, lezseren zsebre tett kézzel - vászonnadrág, ing - egy kezét kivéve kezet fogott Kertaival, Bakával váltottak néhány szót, ránk se nézett, kiment. Bán Ákos volt. Baka elintézte az elhelyezésünket. Este a szálláson beszélgettünk egymással. Odajött a portás, hogy -„Maguk közül keres valakit a Bán elvtárs." - Stiffel Éva és Marika (a későbbi feleségem) voltak a társaim. Stiff el Éva ment oda, majd azzal jött vissza, hogy este hív bennünket Ákos a lakására. Én nem akartam menni, mert igen otrombán viselkedett velünk, hiszen arra sem tartott érdemesnek bennünket, hogy kezet fogjon velünk, de a lányok rábeszéltek. Elmentünk, csöngettünk - megint csak zsebre tett kézzel annyit mondott „Gyertek". Be akartam mutatkozni, elhárított azzal, „Ismerlek én téged, nem kell itt bemutatkozni". Azért kezet fogott. - „Mit isztok?" Ez volt a bemutatkozás. Ezt követően egészen addig, amíg fel nem kerültem a Trösztbe különösebb kapcsolatot nem tartottam vele. Ő Nagylengyelben, én Lovásziban dolgoztam, aztán elkerült Pestre, én Nagylengyelbe, szóval eltérő pályáink voltak. Megjegyzem, Bán Ákos mint Kutatási és Fejlesztési Főosztályvezető több művelési tervet küldött nekem (Hajdúszoboszló, Pusztaföldvár, Kardoskút), hogy írjam le a tervekkel kapcsolatos véleményemet. Megtettem, véleményeztem és visszaküldtem Ákosnak. Választ nemigen kaptam. - Akkor miért vitt fel téged az OKGT-be? Amikor vele beszélgettem, mondta, hogy ő választott téged. Engem nem Bán vitt fel! Ahogy mondtam, engem Rácz Dani keresett meg azzal, hogy hallotta, el akarok menni Nagylengyelből, nem volna-e kedvem nála dolgozni. Amikor már a trösztben dolgoztam, találkoztam vele. Mondtam, hogy itt dolgozom, ő válaszolt: „Rendben van". Bán akkor már vezér-