Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – olajbányászokkal a munkáról (MOIM Közleményei 13; Zalaegerszeg, 2001)

Kiss László

KISS LÁSZLÓ okleveles bányamérnök A hangfelvétel 1996. január 18-án Nagykanizsán készült. Kiss László neveltetéséről, ifjúságáról, tanulmányairól a következőkben számolt be: 1919. december 18-án születtem, Zentán, Vajdaságban, a mai Jugoszláviához tartozó területen. Iskoláimat, az elemi és a gimnázium alsó 4 osztályát, Zentán magyar nyelvű tagozaton végeztem. A gimnázium felső négy osztályát 5-8.-ig Szabadkán, ahol már csak a magyar irodalmat és a hitoktatást tanították magyar nyelven. A többi tantárgyat, mind „állami nyelven" vagyis, szerbül. Eléggé feszült volt a helyzet majdnem mindig, ahogy emlékszem, különösen az 1934-es király gyilkosság után. (Janka pusztán). Némi enyhülést hozott az 1938. évben megkötött „örök barátsági szerződés". Addig még a szünetben a folyosókon felügyeletet tartó tanárok is ránkszóltak, hogy ne beszéljünk magyarul, még egymás közt sem, mert iskolában vagyunk. - Mikor jöttél át Magyarországra? Én, még Magyarországon születtem, mert a békeszerződést, csak 1920. júniusában írták alá. 1939-ben érettségiztem. Közvetlenül érettségi után ügyvédi irodában dolgoztam kb. októberig. Sok mindent láttam és tapasztaltam. Innen kerültem el Zágrábba a műegyetemre, egy pályázat révén, mivel elég jó érettségi bizonyítványom volt, minden tantárgyból. Igaz, be kellett látni, hogy a nyelvet meg kell tanulni mert máskülönben nem állnak az emberrel szóba. Elég rossz szokás volt főleg a közép és idősebb korosztálynál, hogy egyik sem akart a másik nyelvén megszólalni, még ha valami keveset tudott is. Ilyen volt az akkori ott élő magyarság nagy része. Az első évben az építészmérnöki szakra iratkoztam. Még ugyanezen év végén Zágrábban is megnyílt a bányamérnöki tagozat műegyetemen belül. Idősebb magyar kollégáim tanácsára, én is átiratkoztam a bányamérnöki tagozatra. A lehallgatott tantárgyakat és vizsgákat elismerték. Visszagondolva mai ésszel igazuk volt sok mindenben a vén rókáknak (negyed-, ötödévesek). Kezdetben a nyelvtudásommal nehézségeim voltak, mert Zágrábban csak horvátul beszéltek (mint ma is) én pedig, szerb nyelvterületről jöttem, az átállás kicsit nehéz volt. (különben ma is így van).