Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – olajbányászokkal a munkáról (MOIM Közleményei 13; Zalaegerszeg, 2001)

Dr. Juratovics Aladár

pítása. Addig az egység a szolnoki termelési osztályhoz tartozó telephely volt. - Hogyan történt az a bizonyos „embervadászat"? 1966. őszén elkezdtem járni Kerettyére, Lovásziba, Nagylengyelbe. Ezek „baráti" látogatások voltak, a régi ismerősöket jártam végig, érdeklődtem ki lenne hajlandó átjönni az Alföldre. Többen, akik legyökereztek Zalában, nemet mondtak, de sokan érdeklődtek a dolog után. így kerültek aztán fúrómesterek, csőszerelők, művezetők át a dunántúlról. Összeszedtem kb. 45 jelentkezőt. Ez 1967. tavaszáig tartott. Akkor, Tóth Ferenc volt a dunántúli vállalat igazgatója Nagylengyelben. Megbeszéltünk egy találkozót, elmentem hozzá. Előadtam, hogy végeredményben azért jöttem, hogy embereket vigyek magammal. Elég ellenségesen állt a dologhoz. Aztán amikor megmondtam, hogy hány emberről van szó, teljesen kiborult. Elkezdett kiabálni velem, kénytelen voltam megmagyarázni, hogy egyrészt nem jókedvemből teszem amit kérek, hanem egy üzemet kell szerveznem. Különben sem vagyok a beosztottja, velem ne kiabáljon. Aztán megmutattam a Bese-féle papírt. Akkor leállt. -„Miért nem ezzel kezdted?" Azért nem lett harag köztünk, csak hirtelen felkapta a vizet. Aztán elkezdtünk nyugodtan beszélgetni. Tisztáztuk, hogy az egész lebonyolításhoz, mintegy háromnegyed évre van szükség, kik hajlandók eljönni. A menetrend sokmindentől függ, lakás, munkahelyszervezés, családi körülmények, gyerekek iskoláztatása, stb. Egyenlőre 4-5 emberről van szó, akik 1 hónapon belül jöhetnek. Megállapodtunk. Valóban majdnem 1 év telt el, mire a tervezett személyek átjöttek, de aztán 1968-69 után, már jöttek olyanok is, akik nem voltak a listámon, jelentkeztek és mi fogadtuk őket. Körülbelül 170-180 ember került oda az Alföldről és a Dunántúlról 1966 és 1970 között. Ezek szakmát ismerő emberek voltak. Vettünk fel természetesen új embereket is, így a létszám 1970-ben 550 fő körül volt. így indultunk. Az algyői tevékenységemet három kérdéscsoportra bontanám. Az egyik a szakmai munka, a másik a műszaki és személyi belesetek, a harmadik a protokoll, ez nálunk nagyon lényeges feladat volt. A szakmai kérdésekben a helyszínen, gyakorlatilag jelentős koordinálási feladatom adódott. Volt olyan helyzet is, amikor egyszerre