Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – olajbányászokkal a munkáról (MOIM Közleményei 13; Zalaegerszeg, 2001)

Dr. Szalóki István

egy jászberényi volt nyomdatulajdonos - ekkor segédmunkás - megállított egy szombat délelőtt az utcán - ismerte apámat - és megkérdezte: jössz-e velem hétfőn dolgozni a Dunántúlra egy szeizmikus kutató csoporthoz? Fogalmam sem volt, miről van szó, mentem, így 1956. szeptember közepén Bonyhádra kerültem az Eötvös Lóránd Geofizikai Intézet 1/1 számú szeizmikus - csoportjához, amelynek irányítója Dr. Szénás György geofizikus volt. Felismerte a helyzetemet. Amit tehetett továbbtanulás, egyéb támogatás tekintetében, azt megtette. 1956. októbere Bonyhádon ért. A bekövetkezett forradalmi körülmények között biztosítani kellett a csoport eszközállományának a védelmét. Különösebb dolog nem történt, de a védelem szervezése során belőlem a nemzetőrség fegyveres tagja lett. A 6-os főúton láttunk el ellenőrző funkciót. Volt egy-két meleg helyzet, de a puskát egyszer sem kellett elsütni. Képzelheted, hogy mivel járt volna ez a későbbiekben, ha kitudódik, különösen, akkor, amikor a Miskolci Egyetemre - ahová már segédmunkásként jelentkeztem! - felvettek. A későbbi pályafutásom során is természetesen segédmunkásként és nem kulák-gyerekként, pláne nem fegyveres forradalmárként szerepeltem. Az utóbbit láttató igazolványomat 1990 után sem lobogtattam: ha hallgattam róla évtizedekig, nem tartottam volna korrekt dolognak, ha később nagy hangon előveszem azt... „Az eredeti foglalkozása: segédmunkás" megjelölés pedig hosszú éveken át „javította" a statisztikát... A testvéreim közül is többeknek kitérővel - lakatos, kereskedelmi eladó, stb.- sikerült a családi hátteret feledtetve diplomához jutni. -És ez a nemzetőrségi múltad később sem derült ki? Nem. Bizonyos sejtések voltak, különösen akkor, amikor Szolnokon az olajiparba kerültem. Függetlenül attól, hogy én 56-ban semmiféle akcióba nem kerültem, a tény maga nem változott. Erről természetesen nem lehetett az életrajzban beszélni. Ettől még „ellenforradalmárnak" nyilvánítottak volna. Dr. Szénás György, mint egykori főnököm azt mondta: „lehetőleg mindenkivel legyél jó kapcsolatban, a munkád végezd lelkiismeretesen, politikai vitákba ne bocsátkozz. A segédmunkás „előéleted" ismeretében előbb-utóbb felkeresnek, hogy lépj be az MSZMP-be. Ott védett helyen leszel nem fognak piszkálni a múltad-