Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – olajbányászokkal a munkáról (MOIM Közleményei 13; Zalaegerszeg, 2001)

Placskó József

Ekkor hallottam először erről a dologról. Többet ő sem tudott a részletekről. Tőlem gyors választ kért. Mint már említettem, nekem minden váltás esetében két dolog volt meghatározó. Egyik, hogy bizonyos idő után, amikor már sínen voltak a dolgok és, valamilyen más lehetőséget ajánlottak - elsősorban új, eddig számomra ismeretlen munkaterületet - azt mindig elfogadtam. Ezért mondtam igent, de elmondtam, hogy többet szeretnék tudni. Ezután behivatott Bese Vilmos, ő sem tudott sokkal többet mondani annál, hogy tudomása szerint egy kormány nyilatkozatot írtak alá az érintett országok 1973. június 22-én Szófiában és ott a magyar kormány vállalta, hogy részt vesz ebben a munkában. A részletes tartalmat nem ismerte. Az akkori miniszter Szekér Gyula, a miniszterhelyettes Lőrinc Imre döntöttek úgy, hogy az OKGT fogja az ezzel kapcsolatos feladatokat ellátni. Ezzel kész. November 7-én ünnepség volt Százhalombattán, azon én nem vettem részt. Ezen a miniszter és helyettese is részt vett. Itt közölték Besével, hogy megváltoztatva a korábbiakat úgy döntöttek, hogy ezt az Orenburgi vezetéket mégsem az OKGT fogja csinálni, hanem a PETROLBER. Tudni kell, hogy ezt a vállalatot, mint beruházó vállalatot a Tiszai Vegyikombinát (TVK) megépítésére hozták létre, tehát egy beruházást előkészítő szervező vállalat volt. Miután a TVK elkészült, a vállalat munka nélkül maradt. Ebben az időben mintegy 250 fő létszáma volt. - A PETROLBER közvetlen felügyeleti szerve a minisztérium volt? Igen. Közvetlenül Lőrinc miniszterhelyetteshez tartoztak. A PETROLBER vezérigazgatója Szabó Gergely volt, aki 1956 előtt vegyipari miniszterhelyettes volt, Leningrádban „aspirantúrát" (doktori képzés) végzett. Ö intézte el, hogy Orenburgot megkapják, mivel egyrészt munka nélkül voltak, másrészt Huszár, a TVK akkori vezérigazgatója úgy döntött, hogy a Leninvárosba kihelyezett PETROLBER kirendeltség embereinek onnan távozni kell. A döntéssel Szekér Gyula élete egyik legsikertelenebb döntését hozta meg. Engem Bese behívott - közvetlenül a leváltása előtt - és közölte velem a döntést. Én tudomásul vettem.