Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – olajbányászokkal a munkáról (MOIM Közleményei 13; Zalaegerszeg, 2001)

Hangyál János

Battonyától Mezőhegyes, Tótkomlós, Pusztaföldvár, Pusztaszőlős, Üllésen keresztül Szánkig terjedt. Az életem java részét kocsiban töltöttem akkoriban, rengeteget utaztam, havi 6-8 ezer km-t. Minden nagyobb munkahelyen hetenként legalább egyszer megjelentem, hogy mindenről tudjak. Nem szerettem, ha mások üzengettek, vagy ha mások információira kellett hagyatkoznom. Megnyugtatott, ha magam győződtem meg mindenről. - A család már ott volt? Igen. Egyetemista koromban ismertem meg a feleségem. Kivártuk, míg befejezem a tanulmányaimat. Amikor végeztem, Lovásziban nőtlen emberként lakást kaptam, ami hatalmas dolog volt. 1957. szeptemberében esküdtünk meg, 1958-ban született a fiam. Orosházán 1969. őszéig voltam, akkor alakult meg Szolnokon a Bányaműszaki Felügyelőség, és Fekete Imre - aki addig a termelés irányítója volt - került oda bányakapitánynak. Engem kértek fel, hogy vállaljam el a termelési főosztályvezetői beosztást. - Hogyan hagytad ott Orosházát? Végeredményben egy kis helyre mentél, és egy nagy terület gazdájaként jöttél el. Már Algyő is termelt, 1966-ban megalakult a szegedi üzem Juratovics Aladár vezetésével. Akkor csatolták le tőlem Üllést és Szánkót. Közben igazgató és főmérnök váltások is voltak. Az orosházi üzemet már majdnem teljes egészében kiépítettük. Termékeny időszak volt. Először Fekete Imre jött hozzám, hogy hajlandó lennék -e Szolnokra költözni. Akkor már a nagy mezők is kezdtek üzemelni, sok gondot, munkát jelentettek. Ottlétem alatt épült az algyői vízbesajtolásos rendszer. A technikailag, fizikailag új rendszerek üzembeállítása nagy terhelést jelentett. Ilyen hatalmas rendszer még az országban nem működött. A régi kerettyei, lovászi méretek eltörpültek mellette. A másik ami nagyon sok gondot jelentett, hogy szokatlan volt a magyar olajiparban az olyan jellegű és felépítésű mező, mint az algyői. Nagyon vigyázni kellett az olajtest mozgására. Rengeteget foglalkoztunk megfigyelésekkel, ellenőrzésekkel. Ezt csináltam Szolnokon 1974-ig. Nagyon jól éreztem magam ebben a munkában. Még Orosházáról annyit: olyan munkatársakat vettem magam mellé, akik vagy akkor végezték el az egyetemet, vagy egy-két évvel korábban. Ezeket a kollégákat felelős