Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – olajbányászokkal a munkáról (MOIM Közleményei 13; Zalaegerszeg, 2001)
Dr. Dank Viktor
utána a hallgatókkal, stb. Remélem nem tűnik dicsekvésnek, de én büszke vagyok arra, hogy eddig mindig folyamatosan a legmagasabb pontszámmal honorálták oktatói munkámat. Szívesen emlékszem vissza arra a számos hazai és külföldi hallgatóra, akik vezetésemmel készítették szakdolgozataikat, nálam doktoráltak és vezethettem aspirantúrájukat. De sokukkal találkozom folyamatosan, mint különböző tudományos fokozatért pályázókkal, akár, mint opponens, vagy bírálóbizottsági elnök vagy tag. A közelmúltban a habilitáció rendszerével is bővült ez a paletta. Arra is szívesen emlékszem, hogy egykori tanítványaim, akár sok évvel diplomázásuk után szívesen találkoznak velem, különböző rendezvényeken, és megkeresnek üdvözlő lapjaikkal, akár a távoli országokból is. Az is jó érzéssel tölt el, hogy a legtöbb tanítványom megtalálta helyét a világban és jól prosperál. Számosan közülük a mai olajipar vezetőségének tagjai, résztvevői és eredményesen dolgoznak itthon és külföldön egyaránt. Azt is sikernek könyvelem, hogy éppen a fentiekből fakadóan egyik alapítója lehettem a Papp Simon Alapítványnak, melyben az olajipar támogatása lehetővé teszi, hogy az arra érdemes tehetséges fiatalok, hallgatók és fiatal oktatók pályázatokat nyerhessenek el, utazhassanak, fejlett országokban tanulhassanak, korszerű technikákat, vizsgálati módszereket, eszközöket megismerhessenek. Mi kellene még egy öreg professzornak? - De gondolom azért voltak kudarcaid is esetleg? Voltak természetesen. De ezek nemcsak egyéni sikertelenségek. Igen jó kapcsolataim voltak és vannak kiváló oktatókkal, akik közül többen már nincsenek közöttünk, velük együttesen nem tudtuk elérni, hogy a természettudományok jelentőségüknek megfelelően legyenek képviselve az alsó - közép - és felső szintű oktatásban egyaránt. Nagyon sokat tanulhattam is tőlük, tudományt és tudománypolitikát egyaránt. Kertai György, Egyed László, Stegena Lajos, Grasselly Gyula, Szilas A. Pál neve kívánkozik ide az elhunytak közül, és élő alkotókként találkozhatom Meskó Attilával, Szederkényi Tiborral, Végh Sándornéval, Jakucs Lászlóval, Nemecz Ernővel, Benkő Ferenccel akikkel eredményes alkotó évtizedeket töltöttünk el.
