Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – olajbányászokkal a munkáról (MOIM Közleményei 13; Zalaegerszeg, 2001)

Dr. Dank Viktor

nagy hozamú kutak jelentik a legkívánatosabb elérendő célt. Hát itt azután tág tere volt a tárgyidőszaki gazdaságpolitikai rezsim szerint átírni a logikai normákat. Volt idő, amikor „a fúrjatok gyorsabban, mélyebbre, mint mások" érvényesült. Mindegy mibe került! Volt a méterhajsza. A geológiának az volt az elsőrendű feladata, hogy az üzemben tartott fúróberendezéseknek megfelelő számú fúrópontokat jelöljön ki. Azután voltak a trükkök. A kutatófúrásokat költségvetésből finanszírozták, tehát közpénzből, a termelőfúrások vállalati forrásokat terheltek. Nosza kiadták a parancsot, hogy - felsőbb érdekből - a számuk és helyzetük szerint termelő-feltárónak minősülő fúrásokat is nevezzék el kutatóknak és ehhez természetesen találják ki az indoklást is. Kik? Hát természetesen a kutatók! A termelőcső pedig hol állóeszköz volt, hol nem, attól függően, hogy könyvelésileg mi volt hasznos a vállalati eredmény-megítélés szempontjából. Ezek nagyon komoly dolgok voltak, mert hatalmas készletnövekedési tények is elismertségi megítélés szempontjából fikcióvá váltak, ha néhány száz méter fúrási teljesítmény lemaradás vagy egy-két befejezetlen kút-többlet jelentkezett a hivatalos kimutatásban. Országunk mélyföldtani viszonyai, a nemzetközi értékrend szerint, főleg kisméretű szénhidrogén előfordulások kialakulását tették lehetővé. Ezt bizonyítja az a kezdettől felfedezett két és félszáz lelőhely mérete és készlete, melyekben eddig szénhidrogéneket találtak. Ezek közül azonban alig több, mint tucatnyi tartalmazza az összes ipari kitermelhető készletünk 75-80 %-át. A középkategória alját talán Nagylengyel és Algyő éri el csupán. 5 évenként folyamatosan készített prognózisbecsléseink regisztrálták, hogy a lehetséges képződött, potenciális készleteinkből már mennyit termeltünk ki, mennyi a tárgyidőszaki kőolaj- és földgázvagyonunk és mi az a mennyiség, ami még megtalálásra, megkutatásra vár. A folyamatosan korszerűsített, és egyre pontosabb kőolajföldtani modell szerint, egyre fejlettebb eszközökkel és módszerekkel végzett eredményes kutatások következtében nyilvánvaló, hogy a hazai perspektívák egyre szűkültek. Mind nehezebb és költségigényesebb lesz új előfordulásokat felfedezni, és azok méretei is egyre kisebbre várhatók. Az elmúlt évtized eredményei is ezt bizonyítják. Annak ellenére, hogy kutatóink kiváló munkát végeztek és sikeres kutatásaik nyomán