Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – olajbányászokkal a munkáról (MOIM Közleményei 13; Zalaegerszeg, 2001)

Dr. Bálint Valér

tem Olajtermelési Tanszékén. Ezt a munkát nagy kedvvel éveken keresztül végeztem. Hetenként 6 elméleti órám volt, első időben egyegy nap alatt. Fárasztó volt nekem is, meg a hallgatóknak is. így heti két napra osztottuk el később az előadásokat. Ez 1990-ig tartott. Pápay Jóska vette át ezeket a témákat az egyetemen. - Beszélgetéseim végén megkérdezem partnereimet: Egy ilyen életpályára történő visszatekintéskor mit tartasz a legnagyobb érdemednek, eredményednek? Talán először azt kell mondanom, hogy nagy szerencsém volt, hogy akkor kerültem az iparágba amikor az hatalmas fejlődésnek indult, és ebben részt tudtam venni. Másik szerencsém, hogy többségében olyan munkatársakkal dolgozhattam, akik fogékonyak voltak az újra és az újdonságok alkalmazásában lelkesen vesznek részt. Általában magam, illetve elgondolásaim mellé tudtam állítani a munkatársaimat. Talán előny volt, hogy igyekeztem elfogulatlanul ötvözni, alkalmazni a nyugati és keleti tudományos irányzatokat az operatív vezetésben ugyanúgy, mint a kutatásokban és oktatásban, sőt eléggé nehéz politikai szituációkban is. Hogy mire vagyok büszke? Röviden: - Ahová a sors tett engem, talán összességében értékelve, meg tudtam állni a helyemet. A rám bízott feladatokat képességeim szerint eredményesen elvégeztem, természetesen mindig a munkatársaim közreműködésével, segítségével. Nem járattam le magamat sehol. Nem kellett engem leváltani sehonnan, mindenhová „tűzoltónak" vittek, többnyire vészhelyzetek megoldására, a frontvonalba. Rossz, hogy korán elhasználódtam. Ez törvényszerű is volt a túlhajtott munkastílusom mellett. - Nagyon köszönöm, hogy tartalmas, színes olajos élettörténeteddel megismertettél, és így az olajipar egyik meghatározó szakaszának eseményeit rögzíthettük múzeumunk és az utókor számára. Én köszönöm a lehetőséget. 2001. május 16-án hunyt el.