Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – olajbányászokkal a munkáról (MOIM Közleményei 13; Zalaegerszeg, 2001)
Trombitás István
A termelési főosztályon dolgoztam termelési mérnökként. Nagyon érdekes munka volt. Attól kezdve jártam az országot. A munkám jórészt kapcsolódott a kútjavítási tevékenységhez. Ezekből egyet szeretnék kiemelni: akkor folyt az algyői mező termelésbeállítása, a nagy beruházás, a kutak kiképzése. A különböző kútképzési terveket az OKGT-ben készítettük, ebben részt vettem. Különösen érdekes volt a kettős kútkiképzések megtervezése. A fúrósokkal együtt dolgoztunk. -Ez azt jelenti, hogy Ti operatív tevékenységet végeztetek? Igen azt is - bizonyos értelemben. Természetesen a vállalati szakemberekkel együttműködtünk, nem avatkoztunk bele az üzemek tevékenységébe. - Ahogy bekerültél az OKGT-be, milyen benyomásaid voltak a szervezetről, a működésről? Erre nem nagyon tudok válaszolni általában, csak a termelési főosztályról lehet véleményem, mivel az én tevékenységem viszonylag szűk területre szorítkozott. Azt a mentalitást, ami a mi főosztályunkon uralkodott, nagyon jónak ítélem utólag is. Olyan kiváló szakemberek dolgoztak ott, mint Varga Jóska, Szanka Pista, Ferenczy Imre, Kelemen Jóska, Cseh Béla, Cseri Tivadar - mindnyájan Placskó Jóska irányításával. Nagyszerű együttes, azzal a lényeges tulajdonsággal, hogy mindenkinek volt üzemi gyakorlata. így a főosztály tényleges segítséget adhatott az üzemeknek, akár operatív termelés-technikai, akár művelési kérdésekben. Célszerű arról is beszélni, hogy a fent említett „törzshöz" nagyon jó képességű segítők, technikusok kapcsolódtak, akik szintén mind üzemet járt emberek voltak. - Úgy gondolom, hogy ez a szokványostól egy kicsit eltérő kapcsolat volt. Az én emlékeimben ügy élt, hogy az üzemek általában nem lelkesedtek a Tröszt operatív „beavatkozásai" során. Ez nyilván az említett válogatott csapat munkájának és vezetésének volt az eredménye. Beszéljél pár szót erről a munkáról 1 . Hogy volt tekintélye az üzemeknél a főosztálynak, az is bizonyítja, hogy abban az időben - a 60-as évek végén - döntésre várt az a kérdés, hogy legyen-e Magyarországon C0 2-os művelés, vagy sem. Emlékezetem szerint már a 60-as évek közepén elkészültek a tervek olyan megoldással, hogy Ölbő-ről (Vas megyéből) - elég nagy távolságról szállítják a C0 2-t Budafára, mivel a módszer bevezetése nagyon jó kihozatalt, többlettermelést ígért.
