Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – olajbányászokkal a munkáról (MOIM Közleményei 13; Zalaegerszeg, 2001)

Trombitás István

én emlékszem - felemás volt, mivel voltak olyan munkahelyek, aho­vá hívták a hallgatókat, míg máshová helyezték. Ilyen volt a pécsi uránbánya, ahova hívták a végzősöket. Tőlünk oda nem ment senki, a bányaművelők közül jelentkeztek néhányan. Nagyon szimpatikus volt, amit az akkori Budafai Kőolajtermelő Vállalat igazgatója Baldauf Lajos és Te mint főmérnök ajánlottatok. Olyan értelemben sem volt teljesen új nekem a gondolat, hogy a dip­lomamunkámat is Kerettyén csináltam. (Nyilván ez sem volt véletlen.) Ott töltöttem két hetet a tervezés­kor és megtetszett a hangulat, a munka. Volt olyan gondolatom is, ­tekintettel Heves-megyei származásomra - hogy itt Zalában megtanu­lom a szakmát és később az Alföldön fogok dolgozni, közelebb a szü­lőföldhöz. Akkortájt találtak olajat Eger (Demjén) környékén. Persze, az elmenetelből nem lett semmi, mert nem is csak a szakma sodort magával és tartott ott, hanem időközben megnősültem és így családi­lag is kötődtem a Dunántúlhoz. A távolságot áthidalta, hogy mindig volt lehetőségem viszonylag gyakran hazamenni özvegy édesanyám­hoz. Két bátyám is ott élt. így a nagyon szoros családi kapcsolataimat fenn tudtuk tartani. - Édesapád mivel foglalkozott? Földműves volt édesapám. Sajnos fiatalon, 38 éves korában meg­halt, így gyakorlatilag apa nélkül, két bátyám segítségével és édes­anyám akarata révén tudtam tanulni. Ok szorgalmazták, hogy egye­temre menjek és a támogatásukkal sikerült az egyetemet is elvégez­nem. A bátyáim mind a ketten bányában dolgoztak, - volt ugyan né­hány hold földünk is, amelyet a bányában végzett munka mellett ők műveltek, édesanyámmal együtt. Édesanyámnak és a bátyáimnak örök­ké hálás vagyok mindenért, amit nekem adtak. -Amikor Kerettyére kerültél, mint munkatárs, milyen benyomásaid voltak, ho­gyan tudtál beilleszkedni, milyen feladatokat kaptál? A kerettyei első év (amikor gyakorló időmet töltöttem), mai szem­mel nézve is nagyon jó iskola volt számomra, igazi alkotóműhely a mérnök számára. Ahogyan később más helyeket is megismertem, Kerettye páratlan volt az egész iparban. Persze, akkor a magyar olaj­ipar lényegesen kisebb volt. Később, a 60-as években, az Alföld belé­pésével megnövekedett.

Next

/
Thumbnails
Contents