Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – olajbányászokkal a munkáról (MOIM Közleményei 13; Zalaegerszeg, 2001)

Dr. Tóth József

hatatlan. Még hozzáteszem, hogy én egy alkalommal, ahogy említettem, szóvá tettem egy akadémiai értekezleten ennek a szerintem etikádan rendszernek a visszásságait, körülbelül úgy, ahogy itt elmondtam. Ekkor megkérdezte az egyik akadémikus, hogy „akkor mit csinálna helyette?" Azt válaszoltam, hogy úgy kellene tenni, hogy minden tudományos osztály - most már 11 van - fogalmazza meg, milyen szakmai, emberi és közéleti habitussal rendelkezzen az a jelölt, aki akadémikus akar lenni. Ezt fektessék le írásban, szabatosan megfogalmazva, és tegyék közzé. Aki úgy érzi, hogy ezeknek eleget tesz, az adjon be egy pályázatot. Azokat rangsorolni lehet, és az első 10ből titkos szavazással válasszák ki azt a hármat, akiket a legmegfelelőbbnek tartanak. Ezt tartanám etikusabbnak. Ebből a módszerből sem zárható ki a szubjektivitás, de kevésbé van meg a bolygó-struktúra kialakulásának a lehetősége. - És mi volt a válasz a javaslatodra? Hogy ez nem alkalmazható. Ott sok olyan akadémikus ült, aki a tekintélyének, elismertségének és fontosságának egyik lényeges elemének tartotta azt, hogy neki ajánlási joga van. Én ezt az ő szempontjukból megértem. Az is elhangzott ellenérvként, hogy a müveit európai országokban is ajánlási rendszer van. Ez is igaz. Néha látok olyanokat, akik fiatalon akadémikusok lettek és úgy érzem, attól, hogy akadémikusok lettek úgy gondolják, hogy okosabbak is lettek, felsőbbrendűnek is érzik magukat. Különben az Akadémiára nagyon ráfér a fiatalítás. Én két osztálynak a munkáját és az embereit ismerem közelebbről. A VII. osztályét, vagyis a Vegyészetet és a X. osztályét, a Földtudományokét, ahová a Laboratorium is tartozik. Mintegy 20 év óta szoros kapcsolatunk van velük. Ennek a két osztálynak az ismeretében vonom le azt a következtetést, hogy a mai Magyar Tudományos Akadémiának a tagjai három csoportra oszthatók, hogy milyen arányban, azt nehéz megítélni. Az egyik csoportot az idősek alkotják, akik a tudományos közéletben már nem tudnak résztvenni, már az ülésekre sem nagyon járnak el. Ez érthető, öregek, megtörödtek, elfáradtak. Ez nem jelentéktelen létszámú csport.