Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – olajbányászokkal a munkáról (MOIM Közleményei 13; Zalaegerszeg, 2001)

Dr. Tóth József

Akkor Szabad György - szintén történész - rendkívül éles támadást indított Kosáry ellen, amelynek a lényege az volt, hogy Kosáry alkalmatlan az elnöki funkcióra, kétségbe vonta a szakmai felkészültségét is. Mindenki megdöbbenve hallgatta ezt a nyílt támadást. Nem lehetett megítélni, hogy itt egy politikai koncepcióról vagy egy egyszerű személyi ellentétről van-e szó. Nem tudom közben mi történt, de Szabad György hozzászólása után negyedórával később megjelent Antall József miniszterelnök is a közgyűlésen és egyértelműen letette a voksot Kosáry mellett. Úgy sejtem, hogy valaki felhívta a néhai miniszterelnököt és tájékoztatta, hogy itt valami történik, erre Ő ismerve a szavazás jelentőségét, abbahagyva a munkáját, átjött az Akadémiára és egyértelművé tette a helyzetet. Nem is volt semmi baj a szavazáskor. Máig sem értem, hogy ezek szerint személyes indítattásból, hogyan lehet ilyen támadást kezdeményezni. - Visszatérve az Intézetre, amikor odakerültél, mivel foglalkoztál? Amikor az új épületben az igazi kutatás megkezdődhetett, akkor két fő irány alakult ki. Az egyik a másod- és harmadlagos olajtermelési módszerek alkalmazásának előkészítéséhez szükséges kutatási munkák végzése volt. Ezeket talán nem is alap, hanem háttérkutatásnak lehetne nevezni. A 70-es évek végén, 80-as évek elején vagyunk. Akkor felmerült az egyes tárolók egészének elárasztásával kapcsolatos lehetőségek vizsgálata. Ezekre irányultak bizonyos fizikai-kémiai és rezervoármechanikai kísérletek. Az utóbbi kísérleteket tárolómodellek segítségével végeztük. Ezeknek konkrét eredménye is volt. A munkát az OGIL-lal együtt csináltuk, a MÁFKI bevonásával. A koordinációt az OKGT részéről Ferenczy Imre biztosította. Az algyői mezőben került sor a gyakorlati alkalmazásra. Azt mondhatjuk, hogy a tárolók teljes vegyszeres elárasztására hazai vonatkozásban nem került sor széles körben. Ennek az oka, hogy az olajárak és a vegyszerárak nem voltak egyensúlyban. Az olajárrobbanás előtt még látszott valami realitás a dologban, de aztán a vegyszerárak is emelkedtek, a gazdaságossági mutatók egyértelműen nem voltak kielégítőek. A 80-as évek közepe táján az a tendencia bontakozott ki, hogy a kúttalp körüli zóna kezelésével kell inkább foglalkozni, a beáramlási viszonyok megjavítása érdekében. Ezen a területen jó eredményeket