Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – olajbányászokkal a munkáról (MOIM Közleményei 13; Zalaegerszeg, 2001)

Dr. Tóth József

bor fiam, szintén 2 gyerekkel, most Amerikában él. A legkisebb fiam Pesten az IKEA-ban dolgozik. Ennyit a családomról. Ami a lakás-kérdést illeti, nem volt egészen sima ügy. Amikor úgy döntöttem, hogy elmegyek, akkor többek között az első utunk az MTA illetékes főosztályvezetőjével együtt, a miskolci tanácselnökhöz vezetett aki azt ígérte, hogy mintegy fél éven belül tudja megoldani a dolgot. Ebből sajnos másfél év lett, így másfél évig kéthetenként négy napra mentem haza. 1971. január l-jétől dolgoztam Miskolcon és 1972. májusában költöztünk át. Ez elég fárasztó időszak volt, ugyanakkor nagyon érdekes is. Új munkatársak, új feladatok. Itt el kell mondanom egy sikerélményemet. Amikor odakerültem, az Olajbányászati Laboratórium az egyetem épületében működött az Olajtermelési Tanszék földszintjén. Akkor mintegy 14-15-en lehettünk. Amikor felmértem a helyzetet elmentem az Akadémia akkori főtitkárának helyetteséhez és megmondtam neki, hogy a jelenlegi megoldás nem jó, rossz az elhelyezés, nem nevezhető kutatóhelynek. Kértem, hogy adják meg a lehetőséget feladataink teljesítéséhez megfelelő feltételek megteremtéséhez. így megkaptuk a szükséges pénzkeretet egy új épület létesítéséhez. 1973 őszén kezdődött az építés és 1976-ban avatta fel a főtitkár az új intézetet. Természetesen így lehetőséget kaptunk arra is, hogy új munkatársakat vegyünk fel, műszereket szerezzünk be. - Milyen csapatot találtál, amikor 1911-ben odamentél? Talán két részre tudnám osztani. Volt egy tapasztalt szakember csoport, így Milley Gyuszi, Wagner Ottó, Zoltán Győző és még páran. Aztán volt egy fiatal generáció, így elsősorban Lakatos István, - aki ma már az Intézet igazgatója. A Laboratóriumnak az volt a legnagyobb problémája, az én működésem alatt és jelenleg is, hogy nagyon nehéz volt tehetséges munkatársakat szerezni. Egy intézmény vezetőjének a legfontosabb feladata, hogy megfelelő munkatársakat szerezzen, főleg olyanokat, akik azokat a területeket, amelyekhez ő - a vezető - nem ért, nála sokkal jobban ismerjék, hozzáértő emberek legyenek. Sajnos ez nagyon nehezen oldható meg. Ennek lényeges oka, hogy Miskolc városa nem volt vonzó általában, a szakemberek számára. Az ott végző fiatalokat, - lényegesen kedvezőbb feltételekkel (fizetés, lakás) elszippantotta az