Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – olajbányászokkal a munkáról (MOIM Közleményei 13; Zalaegerszeg, 2001)

Dr. Szalóki István

ók is megszűntek. A feldarabolódás következtében fel sem merülhet, hogy valamennyi divízióvezető jelen legyen. De akkor ki képviseli a döntéseknél az olaj-gázipari szakmát? Azt, amiből végső soron a cég él!! Ez a képviselet sokszorosan fontosabb volna, mint a bányászati és finomítói munkavállalói érdekképviselet (szakszervezet) a felügyelőbizottságban! Mert a szakszervezetnek is fontosabb kell legyen, hogy előbb jól jövedelmező vállalat, azaz munkahelyek legyenek, és ez az, amit nem a szakszervezet, hanem a szakemberek biztosítanak. Előbb a javakat elő kell állítani. Persze az egyiket a „törvény" előírja, a másikat nem! 99 elején a bányászati képviselet rövid ideig biztosítottnak látszott, de változás következett be. Visszatérve a szűkebben vett olajipari szakma képviseletéhez az Igazgatóságban: az „első ciklusban" (1991. október-94. november) a MOL két alap-pillére, azaz a két „ágazat", vagy „divízió" (egyszerűbben: a bányászat és a feldolgozás) vezetői végig jelen voltak a 9 fős testületben. E mellett a bányászati szakterület képviselőjeként „tartották nyilván" az első elnököt, dr. Teleki Pál geológust is, akinek a jelenléte, befolyása az igazgatósági tagokra meghatározó volt, különösen a bányászati kérdésekben, noha a kőolajbányászati munkafázisok egészét illetően - úgy tudom - ismeretekkel nem rendelkezett, miután művelési, termelési szakismerete, tapasztalata nem volt. A „második ciklus"-ban (1994. december-99. február) az előző igazgatóság minden tagját felmentették. Az ügyvezetés tagjainak többségét is lecserélték, új szervezetek vezetői is bekerültek oda. 1997-ben visszakerültek az Igazgatóságba az ágazatvezető vezérigazgató-helyettesek: Cseh Béla és Magyari Dániel. Ebből az látszott, hogy személy szerint csupán Sebestyén Béla és Szalóki István nem volt kívánatos 1994 végén, amit az is alátámaszt, hogy 1995-ben mindkettőnket eltávolítottak a MOL-ból. A „harmadik ciklus" kezdetén (1999 február) a korábbi Igazgatóság két tagja (dr. Dobák, Mándoki) maradt, a többiek cserélődtek. Szerintem a cég mindenkori vezető testülete meg kell feleljen bizonyos, az alapprofilnak megfelelő szakmai elvárásoknak. A bányászati szakma képviselőjének volt tekinthető Szitó János és az angol Ian Paterson geofizikus. Az előbbi felmentését kérte már a 1999. július 19-i rendkívüli közgyűlés előtt, amit elfogadtak. Az „új beosztás"-ra való hivat-