Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – olajbányászokkal a munkáról (MOIM Közleményei 13; Zalaegerszeg, 2001)

Dr. Szalóki István

az amúgy is erős (gazdaságilag, szakmailag) alföldi termelő vállalat (NKFV) további erősödését, mely a javaslatok megvalósítása esetén automatikusan bekövetkezett volna. A két fúróvállalat (Alföld, Dunántúl) - feltehetően - esetenként megegyezett egymással a pillanatnyi érdekeiknek megfelelően. (Mely esetben nem versenyeznek egymással, árak kialakítását esetenként egyeztetik, stb.) Minderre 1994. végéig kerülhetett sor, majd - a MOL új vezérigazgatójának, ill. a divízió új vezetőjének döntése 1995. elején megszüntette a versenyeztetést, ami a két fúróvállalat teljes „elhidegüléséhez" vezetett kapcsolataikban. A kialakult hazai gyakorlat korszerűsítése azonban elkerülhetetlen volt, ill. - sajnos - miután nem történt meg, még napjainkban is annak tekintendő. Ezt igénylik a piacgazdasági szempontok, a nemzetközi olajipari gyakorlatnak való megfelelés szükségessége, továbbá a hazai fő megrendelő (MOL Rt.) mellett megjelenő, magyarországi kutatási, termelési jogot (koncessziót) szerzett külföldi olajvállalatok is. Ezt sürgeti a fúróvállalatok privatizálási szándéka is, melyet megelőzően megrendelői-kivitelezői profilok tisztázását is el kell(-ett volna) végezni. (Lásd pl. anyagbeszerzés, karbantartás jellegű kútjavítás ügye, stb.) A szervezeti és egyéb kérdésekről: 1991. július 1-jéig az OKGT-n belül több mint 20 vállalat dolgozott. Ezek közül kettő (egy dunántúli és egy alföldi) foglalkozott kőolaj és földgáztermeléssel, és kettő - többnyire hasonló területi megosztásban - olajipari kútfúrással, kiképzéssel, javítással. (A hetvenes években - helytelenül - a kútjavítást, a termelő vállalatoktól a fúróvállalatokhoz szervezték át.) A területi, szervezeti elkülönültség döntően a korábbi MAORT, MANAT koncessziós területekre vezethető vissza. A hatvanas években a dunántúli fúró vállalat tevékenységi területét - a beszűkülő dunántúli és a bővülő alföldi lehetőségek miatt - az OKGT kiterjesztette a Duna-Tisza közének jelentős részére is. A dunántúli fúrási apparátus hol jogilag önálló tröszti vállalatként, hol a termelő vállalat részeként tevékenykedett. Az OKGT - MOL átszervezést megelőzően az utóbbi szituáció érvényesült. 1990-ben a nagykanizsai termelő vállalattól (KFV, Kőolaj- és Földgázbányászati Vállalat) leválasztották és kft.-vé alakítatták a fúrási részleget. A levá-