Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – olajbányászokkal a munkáról (MOIM Közleményei 13; Zalaegerszeg, 2001)

Dr. Szalóki István

írjam alá a másodpéldányt, az első példány az enyém. Aláírtam. És megkérdeztem, mi az indok? A válasz: „Indok nincs". Elköszöntem. Az ajtóban Szabó közölte, hogy Magyari Dánielnek adjam át a munkakörömet. Megtettem pár nap múlva, persze nem úgy, ahogy Szabó adta át nekem az OKGT-s munkakörét 1991-ben. A felmondólevél nem tartalmazott indoklást. Más beosztást nem ajánlott fel. Ezzel mind a munkatörvényt, mind a munkaszerződést megsértette... Hogy miért ült mellette a két említett személy, nem tudom. Csupán asszisztáltak egy törvénytelen elbocsátáshoz, vagy nem is tudták, hogy mi van a levélben? - azt sem tudom. Azt, hogy a történteket nagyon nehezen tudtam feldolgozni, nem részletezem. Pedig lehet, hogy hálásnak kellene legyek Szabónak, mert azt a megterhelést amit évek óta viseltem, nem biztos, hogy sokáig bírtam volna még. Napi 14-16 óra, 200 km utazás Szolnok-Budapest között mert a szolnoki munkahelyet is fenntartottam esti és hétvégi munkára. így tudtam biztosítani, hogy 1995-ig nem nyúltak a szolnokiakhoz. Kb. annyi idő alatt és úgy zajlott le az elbocsátásom, ahogy elmondtam. Akkor nem ismertem a dolog hátterét. Ma is csak feltételezem. Politikai ok nem lehetett, hiszen Szabó Gyurka saját állítása szerint nem politizált. (?) Én nem voltam akkor semmilyen párt tagja. A későbbiek során szeget ütött a fejembe: az említett 3 személy, közös jellemzője volt, hogy korábbi beosztásukban egyebek mellett a két fúróvállalat versenyeztetésével is foglalkoztak. 1995 márciustól a versenyeztetést megszüntették... Hármuknak a későbbi munkakörükben nem volt kapcsolatuk a fúróvállalatokkal. És én, mint „akadály" sem voltam útban. - Érdekelne a véleményed a volt NKFV és az NKFÜ (később KV), a volt alföldi illetve dunántúli nagy olajtermelő vállalatok kapcsolatáról. A két alföldi cég kapcsolatát személyektől függő események sora is befolyásolta. Az OKGT 20-nál több vállalata közül jó egynéhánynak a vezetője jobban kívánt kakaskodni a maga „szemétdombján", mint a másik. „Mekkora az én irodám, nagyobb-e, mint a tied", stb. Nem volt felhőtlen a két vállalat kapcsolata sem, pl. „én önálló vagyok akkor is, ha üzemnek neveznek, te meg vállalat vagy!" Folyt a rivalizálás esetenként. Ezért a fúráshoz közelebb álló Olajipari Pártbizottság avatkozott bele a vállalati ügyekbe, és ültette le másfél évtize-