Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – olajbányászokkal a munkáról (MOIM Közleményei 13; Zalaegerszeg, 2001)
Dr. Szalóki István
tárgyalójában tartózkodik. A két (magyar!) delegáció között az orosz partner közvetített. Amikor ez kiderült, engem felháborított, hogy mi magyarok mennyire kiszolgáltatjuk magunkat az exportőrnek. Nemtetszésünk láttán az oroszok odahívták a másik delegációt is. így együtt tárgyaltunk, és másnap megállapodtunk. Aláírtuk a szerződést annak rendje-módja szerint. Ennek a tárgyalásnak köszönhetően közel 1 milliárd forintot sikerült a MOL-nak és a nemzetgazdaságnak megtakarítani. Azt, hogy sikerült a MINERALIMPEX és MOL közötti ellentét dacára megállapodni, olyan eredménynek tartottam, hogy már Moszkvából megkértem az illetékes itthoni kollegát, hogy február 2-án 10 órára hívjanak össze egy sajtótájékoztatót, ahol a MINERAL-, a PANRUSGAZ vezetői és mi, a MOL részéről információt adunk sikeres tárgyalásainkról, és prezentáljuk, hogyha akarunk, tudunk együtt dolgozni. Tudomásul kell ugyanis vennünk, hogy az oroszoknak az 50-55 ezer milliárd m 3 gáz, ami akkor már kitermelhető készletként rendelkezésre állt, (és amit még felfedezhetnek) létező valóság, realitás. Azt, hogy a jövőben is főként innen fogunk gázt beszerezni - ha csak 2 fillérrel olcsóbban, - de olcsóbban mint egyéb szállítóktól az biztos, továbbá azt, hogy a meglévő kapcsolatok, technikai feltételek, kiépített gázvezetékek léteznek, nem lehet nem tudomást venni. Ez nem szimpátia, vagy unszimpátia, nem politikai beállítottság kérdése, hanem egy adottság, azaz realitás. A MOL-nak voltak ugyan akkortájt is jó kereskedő szakemberei, de azzal a szakismerettel, amivel például a MINERALIMPEX kőolajgázkereskedelmi szakemberei rendelkeztek, a mieink akkor nem voltak azonos színvonalon. Még az OKGT-s időszakban kellett volna ezt a problémát megoldani. Az OKGT magatartása a MINERALIMPEXszel szemben nagyon sok kárt okozott az olajiparnak, de az országnak is. A nevető harmadik természetesen a külföldi partner, az exportőr volt. Akkor amikor az OKGT volt vezérigazgatója - Zsengellér István - a 45 ezres OKGT létszámhoz a 400 fős MINERALIMPEX létszámot nem volt hajlandó befogadni, - azzal, hogy „nekem csak 40-50 ember kell" - elfogadhatatlan és helytelen álláspontot képviselt: amikor ezreket kell leépíteni, mit jelent 300 fő, amikor ez hosszú évekre jelentős gazdasági előnnyel jár?
