Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – olajbányászokkal a munkáról (MOIM Közleményei 13; Zalaegerszeg, 2001)

Dr. Szalóki István

kurtán-furcsán adta át dr. Szabó György, addigi OKGT bányászati ve­zérigazgató-helyettes a munkakörét. -Ez a kurtán-furcsán mit jelent? Azt, hogy egy oldalnak a töredékére leírta, hogy minden ott van az irattárban, a szekrényekben, nincsen semmi hozzáfűznivalója. Minden ügy megismerhető. Gyakorlatilag az átadás-átvételi proce­dúra majdnem egymástól függetlenül zajlott. Furcsának tartottam Gyurka hirtelen pálfordulását, ami az 1991. júniusi megállapodásuk­hoz viszonyítva következett be. Mert mi történt? Az olaj- és gázipar átalakulását illetően az enyémtől eltérő volt az ő véleménye. Ez annyit jelentett, hogy nem volt súrlódásmentes a kap­csolatunk, ami az OKGT-s időszakot illeti. Ezt látván egy közös isme­rősünk, dr. Heinemann Zoltán kollegánk kísérelte meg, hogy segítsen kapcsolatunk javításában. O évfolyamtársam, sőt szobatársam is volt. Hasonlóan hozzám geofizikus szakon kezdett. Amikor 1959-ben megszüntették a geofizikus mérnöki szakot, ő olajmérnök szakra ment át. Kapcsolatunkat a végzés után is tartottuk. Tiszteltem, becsül­tem őt, mert kivételes tehetségű matematikus-olajmérnök volt. Annak idején még a Markó utcában (az OGIL-ban) megvívta a maga harcát. Különböző művelési szimulációs eljárásokat dolgozott ki, szabadal­maztatta azokat. Ezeket nem egyszer elvitatták tőle, így sok ütközése volt az akkori vezetéssel. Azok közé az értékes emberek közé tarto­zott, akiket kiüldöztek az iparból, egyértelműen az ipar kárára. Ki­ment Jugoszláviába a NAFTAPLIN-hoz, majd a NAFTAGAZ-hoz dolgozni, finomította eljárásait. Kiépítette a külföldi kapcsolatait, majd a leobeni egyetemen tanszékvezetői állást pályázott meg és nyert el. Ha ő megmaradt volna a hazai kutatási, fejlesztési pályán, ­ahová 66-ban én is szerettem volna elmenni, de Szolnokról nem en­gedtek el - lehet, hogy nem lett volna belőle intézetigazgató profesz­szor. Ez is azt példázza, hogy az életben minden rossznak van jó ol­dala is és fordítva. A kapott pofonok az erősét edzettebbé, még erő­sebbé teszik. Ezután a kis kitérő után ott folytatom, hogy Heinemann megkísé­relte javítani a kapcsolatunkat Szabó Gyurival. Nevezetesen 1991 jú­niusában közös professzorunk dr.Szilas A. Pál temetésén találkoz-

Next

/
Thumbnails
Contents