Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – olajbányászokkal a munkáról (MOIM Közleményei 13; Zalaegerszeg, 2001)
Dr. Szalóki István
kurtán-furcsán adta át dr. Szabó György, addigi OKGT bányászati vezérigazgató-helyettes a munkakörét. -Ez a kurtán-furcsán mit jelent? Azt, hogy egy oldalnak a töredékére leírta, hogy minden ott van az irattárban, a szekrényekben, nincsen semmi hozzáfűznivalója. Minden ügy megismerhető. Gyakorlatilag az átadás-átvételi procedúra majdnem egymástól függetlenül zajlott. Furcsának tartottam Gyurka hirtelen pálfordulását, ami az 1991. júniusi megállapodásukhoz viszonyítva következett be. Mert mi történt? Az olaj- és gázipar átalakulását illetően az enyémtől eltérő volt az ő véleménye. Ez annyit jelentett, hogy nem volt súrlódásmentes a kapcsolatunk, ami az OKGT-s időszakot illeti. Ezt látván egy közös ismerősünk, dr. Heinemann Zoltán kollegánk kísérelte meg, hogy segítsen kapcsolatunk javításában. O évfolyamtársam, sőt szobatársam is volt. Hasonlóan hozzám geofizikus szakon kezdett. Amikor 1959-ben megszüntették a geofizikus mérnöki szakot, ő olajmérnök szakra ment át. Kapcsolatunkat a végzés után is tartottuk. Tiszteltem, becsültem őt, mert kivételes tehetségű matematikus-olajmérnök volt. Annak idején még a Markó utcában (az OGIL-ban) megvívta a maga harcát. Különböző művelési szimulációs eljárásokat dolgozott ki, szabadalmaztatta azokat. Ezeket nem egyszer elvitatták tőle, így sok ütközése volt az akkori vezetéssel. Azok közé az értékes emberek közé tartozott, akiket kiüldöztek az iparból, egyértelműen az ipar kárára. Kiment Jugoszláviába a NAFTAPLIN-hoz, majd a NAFTAGAZ-hoz dolgozni, finomította eljárásait. Kiépítette a külföldi kapcsolatait, majd a leobeni egyetemen tanszékvezetői állást pályázott meg és nyert el. Ha ő megmaradt volna a hazai kutatási, fejlesztési pályán, ahová 66-ban én is szerettem volna elmenni, de Szolnokról nem engedtek el - lehet, hogy nem lett volna belőle intézetigazgató profeszszor. Ez is azt példázza, hogy az életben minden rossznak van jó oldala is és fordítva. A kapott pofonok az erősét edzettebbé, még erősebbé teszik. Ezután a kis kitérő után ott folytatom, hogy Heinemann megkísérelte javítani a kapcsolatunkat Szabó Gyurival. Nevezetesen 1991 júniusában közös professzorunk dr.Szilas A. Pál temetésén találkoz-