Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – olajbányászokkal a munkáról (MOIM Közleményei 13; Zalaegerszeg, 2001)

Dr. Szalóki István

NKFÜ-nél és az NKFV-nél is voltak ellenzői. A földtani szolgálatokra vonatkozó utasítást csak minimális létszámmal, közel formálisan az üzemben egyáltalán nem - engedték végrehajtani. Ez a körülmény, a szakember ellátottságra, a munkavégzés körülményeire a mai napig (1983) rányomja a bélyegét. Az ország legnagyobb bányavállalata a legkisebb földtani apparátussal rendelkezik. Ez rossz. Ma már sokszorosa a kútállomány, a termelő mezők száma, a termelés az 1966 éveinek, tehát a munka, a felelősség megsokszorozódott, ugyanakkor a jelenlegi Geológiai Főosztály nem nagyobb, mint az 1966 előtti volt. Az NKFÜ-nél végzett munka operatív jellegű, de nagyon változatos volt. Nem hasonlítható össze a mai tevékenységünkkel, amikor a kivitelezéstől távolabb vagyunk. Ma már szombat-vasárnap telefonon sem zavar senki, - ami nem feltétlen jó -, mert esetleg akkor is be kellene avatkozni. A 60-as évek vége, a 70-es évek eleje volt az alföldi kutatás és feltárás, de mondhatni az alföldi olajbányászat vonatkozásában is az, amikor szakember ellátottságunk a legjobb volt. A legtöbb szakember ekkor dolgozott az Alföldön, akik a legkülönbözőbb helyekről kerültek ide. 35-40 főt meghaladta a felsőfokú végzettségűek száma. Ez az időszak, a 60-as évek egy kicsit „elkényeztette" a termelővállalatot. A jelentős számú algyői kőolaj és földgáztelep, a relative jelentős készletek, a bekötésre váró kutak nagy száma a felszíni beruházások látványosabb munkáját helyezte előtérbe. „A ma beruházása a holnap termelése" - volt a „sláger - szöveg", amit néha bátorkodtam megtoldani: - „a ma kutatása a holnap beruházása, a holnapután termelése". Nem volt nagy sikerem, az előbbi szöveget „hangosabban hirdették."... A bőség zavara rányomta a bélyegét a 70-es évekre is. A közeljövőben változásra kell, hogy sor kerüljön, mivel a „bőség időszakán" - különösen Algyő tekintetében - túl vagyunk. Nem fog megszűnni a beruházások kiemeltsége, de egyre fokozottabb mértékben hangsúlyt kell, hogy kapjon a tárolók működésével való törődés és fel kell készülni a létszám, az apparátus arányos visszafejlesztésére is. Jelenleg a telepekre, kutakra vonatkozó áttekintésünk, tájékozottságunk korántsem felel meg a 15-20 évvel ezelőttinek. Ez akkor fogja éreztetni hatását, ha csak felszíni tevékenységgel (tankállomás-, veze-