Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – olajbányászokkal a munkáról (MOIM Közleményei 13; Zalaegerszeg, 2001)

Placskó József

Egy nap aztán beültem a kocsiba, hogy bemegyek az üzembe egyedül, de visszafordultam. Később aztán a következőt tudtam meg: A cég főrészvényesei, főtulajdonosai nagyon ellenezték Drapp elnök-vezérigazgató döntését, hogy kelet-európai, szovjet partnerekkel akar kereskedni, annyira, hogy egyik napról a másikra leváltották. Mindez a kiutazásom előtt történt - amikor már a jegyem megvolt -, így nem mondták le az utamat, de engem nem mertek bevinni az üzembe. Ezért ott tartózkodásom idején az engem alkalmazó céget nem ismerhettem meg, de az egyes dolgokat igen, úgy, hogy valahol máshol találkoztunk, és sokat beszéltünk szakmai dolgokról. Drapp a leváltását bírói úton megtámadta, a bíróságon az ügyet megnyerte, a beosztásába 1987. október 15-vel visszahelyezték, és komoly kártérítést fizettek neki. Akkor mondták el nekem az egészet. Tehát ott is voltak körök, akik nem kívántak kelet-európai országokkal, vagy a SZU-val kapcsolatba kerülni. Sims ezt az ügyet egyszerűen oldotta meg. Bejegyzett Houstonban egy céget, amelyik alvállalkozója volt az 0 cégének és én ennek voltam az alkalmazottja. Aztán később a helyére került minden. így január 5-én mentem ki és március 12-én jöttem haza. Engem ott barátsággal, közvetlenül kezeltek. Valahogy kuriózum voltam, hogy Magyarországról egy SZU-ban végzett mérnök, amerikai vállalatnál dolgozik. Már néha zavart is a nagy szívélyesség. Különféle programokat csináltak. Náluk mindig február 22-én véletlenül a születésnapom - kezdődik a nagy rodeósorozat, ami két hétig tart. Vittek ide-oda, nagy születésnapi felhajtást csináltak. Ilyen szempontból kellemes volt. Mindjárt az elején kezdtem tapasztalni azt a fajta életmódot, magatartást, amit később jobban megismerve tipikusan amerikai életmódnak lehet nevezni, ami kezdettől fogva nem tetszett nekem, és ami nem csak tőlem, de európai embertől is idegen. Ennek az a lényege, hogy bármilyen tevékenység során, mindig a pénz van a központban. Csak a pénz számít. Ez nekünk szokatlan. Én jól éreztem magam közöttük, régóta ismerem az ottani munkatársaimat, akik a négy vagy öt tulajdonosváltás ellenére általában maradtak, de ezzel a szemlélettel nem tudtam azonosulni. Megismerkedtem egy évtizedek óta Houstonban élő svájci ember-