Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – olajbányászokkal a munkáról (MOIM Közleményei 13; Zalaegerszeg, 2001)

Placskó József

- A nyelvekkel hogyan álltál? Az oroszt jól megtanultam, elég sokszor tolmácsoltam azoknak, akik az egyetemi évek alatt a Szovjetunióban jártak, Bencze Lászlónak többször is. Voltam delegációban Bán Ákossal is, aki tud oroszul, de ő nem szeretett másoknak tolmácsolni. A nemzetközi kapcsolataink a 60-as években elsősorban az orosz nyelvet igényelték. Később nagyon éreztem az angol hiányát, különösen amikor 1974-ben átkerültem az orenburgi vezetéképítési munkához, aminek során kapcsolatba kerültem az amerikaiakkal. Autodidakta módon annyira elsajátítottam a németet, hogy azzal tárgyalóképes vagyok. A lényeges részeknél, fontos tárgyalásoknál azonban tolmácsot veszek igénybe. Az angolt, később egy hathetes intenzív nyelvtanfolyamon megalapoztam. Abban is tárgyalóképes vagyok, megértjük egymást. Ha fontos dologról van szó, itt is inkább segítséget veszek igénybe. A munkásságom egyik nagy tapasztalata, hogy egy idegen nyelv teljes tudása felér egy diplomával. Különösen a mi diplománk nyelvek nélkül nagyon szegényes. - Most Lovászinál tartunk, ott, hogy bekerültél Pápa Aladár helyére. Ez menynyi ideig tartott és aztán hogyan alakultak a dolgok? Aladárék egy évig voltak kint a Szovjetunióban, a legkülönbözőbb helyeken. Amikor Aladár visszajött, ő mint termelési osztályvezető, Kállai Sándor mint főosztályvezető dolgozott, én pedig egészen a Kerettye - Lovászi egyesítéséig (1961) termelési mérnökként dolgoztam ebben a szituációban. Amikor megtörtént az összevonás, akkor a vezetés - köztük Pápa Aladár is - átkerült Kerettyére, én maradtam Lovásziban mint termelési üzemegység-vezető, két évig, majd amikor újabb összevonásra került sor Nagylengyellel (1964) akkor szervezték meg az önálló gázosztályt. Ez is Kerettyén működött, ide neveztek ki osztályvezetőnek. Aztán átkerültünk Nagylengyelbe. Az OKGT átszervezése során a távvezeték-üzemeltetés átkerült a termelő vállalathoz. Ekkor a távvezetéki üzem vezetőjévé neveztek ki. Ezzel párhuzamosan megbíztak a Nagylengyel - Devecser olajvezeték ügyével is. A feladat lényege a következő volt: tisztázni kellett a korábban félbehagyott vezeték befejezésére készült tervek alkalmasságát. A terveket átdolgoztuk, befejez-