Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – olajbányászokkal a munkáról (MOIM Közleményei 13; Zalaegerszeg, 2001)

Dr. Juratovics Aladár

gyüjtőállomást. A végén udvariasan búcsúzkodni kezdtünk, amikor megkérdezte: - ,Juratovics elvtárs, hol van itt az olaj? Azt nem tudja megmutatni?" - Elsápadtam kicsit, - „de igen" - mondtam, - „megyünk egy kúthoz". Ettől kezdve volt egy protokoll kutam, kiglancolva, terep eligazítva, stb. Volt egy tolózár, amit ilyenkor én szoktam kinyitni, alatta vödör. Odamentünk megnézni az olajat. 1976-ban nagy ünnepségen avattuk az új létesítményeket. Az emberek boldogok voltak, hogy ott a kormányelnök, a szakminiszter tartja az ünnepi beszédet, kitüntetéseket adtak át. - Akkor kaptuk - Ács József beruházási vezető, meg én a Munkaérdemrend Arany Fokozatát, és sokan még egyéb kitüntetéseket. Itt a vezetők is jól érezték magukat. Végül már olyan jó kapcsolatba kerültünk Bese vezérigazgatóval, hogy néha, amikor a Trösztben már elege volt, vagy felmérgesítették, - leszólt hogy jön legyek otthon, és hívjam oda Hingl Jóskát, a fúrás vezetőjét. Elbeszélgettünk hármasban - ahogy mondta kilevegőzte kicsit magát, mert jól érezte köztünk magát. Hát így zajlottak a protokoll dolgok. - Jó lenne, ha beszélnél a politikai, társadalmi, munkásságodról is. Emellett a nagy hajtás mellett tudom, hogy jól belementél ezekbe a dolgokba is. Én már az egyetemen elkezdtem az un. társadalmi politizálást. Amikor áthelyezték az évfolyamot Sopronba, akkor én lettem az egyetem KISZ-bizottságának (Kommunista Ifjúsági Szövetség) a titkára. Kerettyén is Végrehajtó Bizottsági tag voltam, aztán az Alföldön járási, majd megyei pártbizottsági tag lettem. Ezek nem túl időigényes funkciók. Viszont nagyon időigényes lett, amikor 1971-ben országgyűlési képviselővé választottak. Ez a helyzet a korábban említett személyi kapcsolatok során és a munkám révén kialakult munkakapcsolatokból adódott. 1971-től 1980-ig voltam országgyűlési képviselő, ez elég sok leterhelést jelentett. Negyedévenként 2-3 nap az országgyűlésben, erre készülni - és járni kellett rendszeresen az én 14 községemet. Ezeket az olajipar segítségével támogatni is tudtam. Bese, majd Bán, utána Zsengellér, - tehát a mindenkori vezérigazgatók is segítettek. Törekedtem arra, hogy az a munka ne menjen a szakmai munkám rovására. Nekem semmilyen hobbim - vadászat, horgászat, bélyeggyűjtés, stb. - nincsen, a politikával foglalkoztam, az emberekkel.