Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – vezetésről, iparvezetőkkel (MOIM Közleményei 10; Zalaegerszeg, 1999)
Bán Ákos
ezt Dr. Szekér Gyula miniszterhelyettes 1957 februárjában elutasította. 1957-ben megalakult a Kőolajipari Tröszt. A vezérigazgató Bese Vilmos lett, akit ezeknek az anyagoknak az alapján a pártközpont és Kádár János is megkérdezett, érdemes-e pert indítani a „mulasztókkal" szemben? Bese Vilmos azt felelte, hogy erre nincs semmi szükség, ahogyan arra sem, hogy a különböző forradalmi bizottmányokban résztvevőket ne engedjék megfelelő munkakörülmények közt dolgozni. Ebben érintett volt a Tröszt vezetői közül Bencze László, Vájta László, Alliquander Ödön és mások is. Igazolódott a vezérigazgató álláspontja, mert ezek után születtek a sikeres kutatási eredmények. Azt kell mondanom, hogy Magyarországon a gázipar és a gázszolgáltatás jövőjének kifejlesztését alapos hazai gáztermelési bázis támasztotta alá. Ez az olajról nem mondható el, mert a maximális termelés 2 millió tonna fölé nem emelkedett. Itt mindenképpen új területre volt szükség. - Milyenek voltak az OKGT nemzetközi kapcsolatai, hogyanfogadták a javaslatot? A KGST Bizottságban olyan döntést hoztak, hogy meg kell építeni a Barátság vezetékrendszert az olajban szegény országok felé. így épült meg az Északi-ág és a leágazások Magyarországra. így épült meg a Déliág, amely Csehszlovákián keresztül ment, aztán megépült a független Barátság-vezeték ág. A gázvezetékkel kapcsolatosan meg kell említenem, hogy a Csehszlovákián keresztülmenő vezeték hatalmas mennyiségű gázt szállít NyugatEurópába. Ez a vezeték mehetett volna Magyarországon keresztül is. 1967-68 tájékán itt járt Szorokin, a gáztermelő és szállító vezetékek építésének illetékes szovjet miniszter-helyettese. Bese Vilmos egy fogadást adott, amelyen én is részt vettem és mint régi ismerősök beszélgettünk. Az oroszok a vezetéket szívesen vitték volna a szlovákiai Kárpátok helyett egy olyan terepen, ami könnyebb és olcsóbb vezeték építést jelentett volna. Nem értettem, hogy ő egyetértett azzal, hogy kellene vinni a vezetéket és az mégsem Magyarországon épül. Jó pár év múlva ismétlődött a helyzet az olaszországi vezetékkel kapcsolatban, de akkor már olyan funkcióban voltam, hogy hozzá tudtam szólni hivatalosan is a koncepcióhoz. Ez a vezeték sem Magyarországon keresztül ment, hanem az Olaszországba menő tranzit is Csehszlo-