Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – vezetésről, iparvezetőkkel (MOIM Közleményei 10; Zalaegerszeg, 1999)
Simon Pál
elhangzott, hogy te elfogult kommunista, te pedig megalkuvó szociáldemokrata, te pedig hazaáruló kisgazda vagy. Ezek a jelzők járták. Volt, amikor a hangos veszekedésre odajött hozzánk egyik tanárunk, és azt mondta: „Fiúk! A politikában inkább udvariasak legyetek egymáshoz, mint őszinték, mert annak csak veszekedés meg verekedés lesz a vége." Még nem voltam 18 éves, amikor apám sugalmazására beléptem a kommunista pártba. Rengeteget jártam falura. Falujárás során többször volt sikerem az agitációban. Pl. Hangácson egy fiatalasszony épp a kenyeret dagasztotta, amikor odaértem. Mondtam neki: „Maga már eleget dolgozott, majd én megdagasztom a tésztát." Ugyan, mit képzelek, mondta ő. Nem tudhatta, hogy én 1944-ben pékségben dolgoztam, és naponta kézzel 10 mázsa kenyeret dagasztottunk meg ketten a mesterrel, mert gép még nem volt. Különben úgy kerültem oda, hogy az öcsém ott kenyérkihordó gyerek volt és egyik nap azzal jött haza, hogy nagyon mérges a mester úr, mert behívták a segédjét katonának, nincs segítsége. Én pedig elmentem segédnek. Egy műszakért 5 pengőt és egy fél kenyeret kaptam. Ez volt a nagy érték. Kenyérrel az egész rokonságot elláttuk, mert a fél kenyérhez még egy másik felet is gyakran hozzá tudtunk tenni. Visszatérve arra, hogy még nem voltam 18 éves, amikor beléptem a kommunista pártba. Szentül meg voltam győződve arról, hogy ez így helyes, miután végigmentem azon a keserves és közel két évig tartó gyötrődésen, amíg egy egyházi iskolában tanuló vallásos gyerekből materialista nézeteket valló ifjú vált. Én az lettem. Ha azt mondták volna, hogy az életemet kell feláldozni és akkor holnap itt a kommunizmus, megtettem volna, mint sokan mások is. Azonban a 80-as évek végén két könyv rettenetesen kizökkentett egyensúlyomból. Az egyik Arthur Koestler: „Sötétség délben", a másik Szolzsenyicinnek a „Gulag szigetcsoport" c. könyve. Az egyik érzelmileg a másik tudatilag rendített meg engem. Mindkét könyv vádirat a sztálinizmus ellen. Mindkét könyv megdöbbentő módon mutatja be a sztálini rendszer kegyetlen, embertelen módszereit és hazugságait. Az a rendszer pedig, amelyik hazudott a saját népének, hazudott az egész világnak, az nem is végezheti másképp, mint ahogy végezte. Az én egyéni problémám az, hogy megdöbbentően hasonló kérdésekre keresem a választ, mint 45 évvel ezelőtt. Akkor a kérdés ez volt: „Valóbanjó az Isten, és az egyház tanításai is rendben vannak, csak a hitvány papjai teszik tönkre?" Ma pedig a kérdés így hangzik:
