Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – vezetésről, iparvezetőkkel (MOIM Közleményei 10; Zalaegerszeg, 1999)

Simon Pál

16 tantermes iskolát fogunk építeni. Másrészt ha itt vagyunk Százhalombattán a két korszerű nagyüzem szomszédságában, a gyerekeknek, a jövő nemzedékének az egészsége, kulturáltsága érdekében uszodát is építünk. Én ebbe belementem, és erre a feladatra 4 millió forintot „elloptam" az ipari nagy beruházástól, és más cím alatt futtattam. Ilyen az én bűnöm. Erre azt mondta a főnök, hogy nem az a baj, ha valaki tudatosan megsérti a törvényt egy jó cél érdekében, hanem az, ha valaki tudatlanságból, vagy egyéni érdeke szempontjából teszi azt. Megnyugodtam, megépítettük az iskolát, és amikor a revízió jött, Farsang László, a főkönyvelő mondta, ezek most észre fogják venni, hogy a lakótelep beruházásánál milyen szabálytalanságokat csináltunk. A revizoroknak az első találkozáson elmondtam, hogy mi ezt így csináltuk és miért. Vállalom, ha van olyan hülye, aki ezt számon kéri rajtunk, azoknak megmagyarázom, hogy miért tettük. Azt mondták, ők nem kérnek magyarázatot. Nagyon sok olyan rendelkezés volt, amit nehéz volt betartani, mert pl. ugyancsak Farsang Laci mondta, hogy ha egy üzem elkészülte után a végelszámolásnál ásunk egy nagy gödröt, és oda bedobáljuk az összes megmaradt kábel- cső- és lemezdarabot, senki nem keresi rajtunk. Ha pedig azt, ami megmaradt, raktárra veszem, bevételezem, akkor jönnek, hogy inkurrens anyagunk van a készleten. Pedig van olyan cső, amire nekünk biztonságunk érdekében van szükségünk. Pl. az erőművet és a finomítót összekötő gőztávvezeték líráit és csöveit Olaszországból rendeltük, és eleve egy lírával többet rendeltünk. Amikor megkérdezték, hogy miért, a következőket mondtuk: „Ha az a csővezeték eltörik, és a líra itt van, megfogják, odaviszik, és egy nap alatt kész. Ha ezt Olaszországból kell megrendelni, akkor optimális esetben is tíz nap mire itt van" Egy nap termeléskiesés akkor kb. 3,5 millió forint volt. - Hány évig csináltad ezt? 11 évig és két hétig. - Mi történt ezután? Bese Vilmos, a Tröszt vezérigazgatója nyugdíjba ment, és én lettem a vezérigazgató. - Meglepetésként ért vagy felkészítettek erre a feladatra? Behívtak és közölték, hogy már eleget voltam Százhalombattán. Nem akartam elmenni, jól éreztem magam. Vitatkoztam, hogy maradni aka-