Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – vezetésről, iparvezetőkkel (MOIM Közleményei 10; Zalaegerszeg, 1999)

Simon Pál

tem az is benne van a battai eredményben, hogy már kezdetben is jó nemzetközi kapcsolataink voltak. - Neked érdeked volt, hogy egy jó csapat álljon össze. Magadnak kellett személyzeti munkát végezni és foglalkozni a vezetők kiválasztásával. Nem? Igen. Mondtam már, hogy a 41-es törzsszámú dolgozó voltam. Akkor még a Bartók Béla út és a Budafoki út néhány pincehelyiségében és üzlethelyiségben dolgozott a vállalat. De az építkezés Százhalombattán volt, és én mindent elkövettem annak érdekében, hogy az irodaház minél hamarabb készüljön el Battán, és költözzünk le. Leköltözés előtt az államtitkár behívott magához. - „Hallom, Pali, elkészül az irodaház, és leköltöztök." Mondom igen. Kérdi, hogy nem kéne itt Pesten megtartani egy irodát? Azt válaszoltam neki, hogy nem. A Dunai Kőolajipari Vállalat Százhalombattán van, ezt tanulja meg mindenki. Építő, szerelő, kivitelező, szállító. Ha én egy íróasztalt és egy széket Pesten hagyok, akkor arra minden nap tíz személy akarna ráülni. „Jó, te tudod." Leköltöztünk Százhalombattára, és tudomásul vették. Ezt sosem bántam meg. - A teljes indítás a „karó kereséstől" mennyi időt vett igénybe? Az első üzemet 1965 áprilisában indítottuk. Először az 1 millió tonnás desztillálót, utána évente egyet-kettőt. Ez nem volt könnyű, mert itt gyakran olyan volumenekre volt szükség, amire a népgazdaság nem volt felkészülve. Pl. amikor az oldószeres parafin mentesítő üzem szerelése folyt, rohantak hozzám, hogy csirkeháló kell a hőszigetelő paplanok felerősítéséhez. Nem volt az országban elegendő csirkeháló a mi munkánkhoz. - Ehhez az egész munkához a Tröszt, mondjuk konkrétan Vájta László, akinél összefutottak a dolgok, hogyan kapcsolódott be? Mennyire tudta befolyásolni az építést? Vájta László a beruházási programokban az egyes ütemek meghatározásában vett részt. Később a konkrét lépésekkel már nem sokat foglalkozott. Vajtánál én mást szeretnék kiemelni. Azt, hogy mennyire gondos gazda volt, és milyen előrelátóan gondolkodott. Tőle hallottam először, hogy „Adria kőolajvezeték". Mondta, hogy jó-jó, itt van a Barátság kőolajvezeték, de nem szabad egy iparágat vagy a népgazdaságot kiszolgáltatni egy vonalnak. Én ma is úgy tekintek Vájta Lászlóra, mint aki az Adria vezeték létrehozásának egyik kezdeményezője volt. Ezt az idő később igazolta, helyes volt, hogy a vezeték megépült. Az más kérdés,