Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – vezetésről, iparvezetőkkel (MOIM Közleményei 10; Zalaegerszeg, 1999)

Simon Pál

Eddig is szoros kapcsolatom volt a szénhidrogénekkel, de most megint közelebb kerültem az olajiparhoz, hiszen az olajipar egyik kutatóintézetébe kerültem. Itt először tudományos munkatársként dolgoztam. Nagyon izgalmas témával foglalkozhattam, a gázkromatográfiával. Közel fél év alatt, amíg ebben a témakörben dolgoztam, több cikk publikálásában vettem részt. Volt olyan témánk is, aminek a publikálásával elkéstünk. Mások hamarabb leírták azt, amire pedig már mi is készek voltunk. Ez nem az első, nem is az utolsó eset a tudományos életben. Ilyen gyakran történik. Kineveztek igazgató-helyettesnek a MAFKIban. Azt hittem, az illetékesek úgy döntöttek, hogy a „tudomány istenét" szolgálhatom életem végéig. A család Pesten lakott, én hét elején leutaztam Veszprémbe, a dolgozószobámban aludtam. A kollégákkaljól kijöttem, ők is elismerték, hogy szakmailag erős iskolából kerültem oda. Varga tanítványa voltam (bár ez a MÁFKI-ban néha vörös posztó volt), a moszkvai eredményeket is tudomásul vették. Én elkönyveltem, hogy Freund Misi bácsi mellett úgy kell dolgoznom, hogy valamikor utódja lehessek. Igen meglepett, amikor 1961 őszén hívattak a minisztériumba, és azt javasolták, hogy menjek el Százhalombattára dolgozni. Ma is emlékszem, hogy másfél órát vitatkoztam Szekér Gyulával, mert nem akartam elfogadni ezt a munkakört. - Akkor már állt Százhalombatta, vagy folyt az építés? Semmi sem állt. Kukoricaföld volt ott. Szekér Gyula azt mondta nekem, hogy az első három év a tanulóiskola, a másik három év az aspirantúra, a harmadik három év az elméleti alapok további mélyítése volt. Ideje, hogy most már valami konkrét dolgot is végezzek, menjek Százhalombattára. Mondtam neki, én elvileg sem helyeslem, hogy akit tudományos pályán indítanak el, utána ilyen pályakorrekciót csináljanak vele. Azt mondta, elvileg igazam van, de én oda kellek. Azt válaszoltam neki, látom olyan helyzetben vagyok, hogy nem mondhatok nemet. így kezdtem el foglalkozni 1961 végén Százhalombattával. Oda kerültem állományilag is 1962. márciusában, 41-es vállalati törzsszámmal. - Péceli Béla akkor már ott volt? Igen, Péceli Béla volt a főmérnök. Vele voltam először 1961 őszén a leendő finomító területén. Egy óriási kukoricatáblában és egy diófasor közelében kerestük a levert négy karót, hogy hol lesz a négy sarka a finomítónak.