Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – vezetésről, iparvezetőkkel (MOIM Közleményei 10; Zalaegerszeg, 1999)

Péczeli Béla

két árrobbanás előtt a kőolaj felhasználása hazánkban - de a világon egyéb helyeken is - olyan gyorsan nőtt, hogy extrapolálva a fejlődési ütemet a Tiszai Finomítót úgy terveztük, hogy az teljes kiépítésben 8 millió t/év kapacitású lehessen. Valójában 3 millió tonnára épült ki, de az árrobbanás miatt a feldolgozás tovább szűkült. Az elképzelések így nem valósulhattak meg. Viszont nagyon érdekes kiegészítő üzemek létesültek, mint a metiltercierbutiléter (MTBE) és a izobutilén gyártás. Ez a motorbenzinek oktánszámnöveléséhez szükséges. Gyakorlatilag a petrolkémia felé fejlődtek, és bizonyos mértékig fűtőanyagot szolgáltattak a mellettük lévő hőerőműnek. A TIFO-hoz csatolták a Nyírbogdányi Finomítót, amely egy kis finomító lévén lassan a desztillációt meg is szüntette, viszont sok korrózióvédő anyagot, terméket gyártanak. így Nyírbogdány is megtalálta a maga helyét a kőolajfeldolgozó iparban. Nyilván a döntő súly a DKV-ban van. A teljes kenőolajblokk kiépítettsége, paraffingyártás, bitumenelőállítás, a magas oktánszámú motorbenzinek, különféle gázolaj]ellegű termékek, alacsony kéntartalmú dízelolajok, petrolkémiai alapanyagok és féltermékek jellemzik a finomító tevékenységét. - Mikor kerültél be a Trösztbe? 1975-ben kerültem ide, és akkor egy nagyon tehetséges ember, Dr. Rátosi Ernő lett a DKV igazgatója. Itt a központban a finomítás vezetője lettem, így az összes finomító felügyelete hozzám tartozott, - nagyon érdekes feladat volt. Ekkor kezdtem megismerkedni a világ feldolgozóiparával, és a feldolgozás egészének az áttekintését is ekkor kaptam meg. Ez volt a harmadik szakasza a szakmai munkásságomnak. Kijutottam Amerikába és a világ más jelentős kőolajiparral rendelkező tengerentúli országaiba, és ott is tapasztalatokat szereztem. - Ekkor a fejlesztési koncepció kialakítása is hozzád került? Igen. Akkor ez az én feladatom volt. Itt is kiváló munkatársakat kaptam. Most már ott tartok a korban, hogy amikor legutóbb kint voltam Százhalombattán, találkoztam egy mérnökkel, aki akkor kezdett ott nálunk, mikor ott dolgoztam - igaz, hogy ő egy kicsit korban később szerezte meg a diplomát. Mondom neki: „Mit csinálsz?" - „Készülök nyugdíjba."