Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – vezetésről, iparvezetőkkel (MOIM Közleményei 10; Zalaegerszeg, 1999)

Bándi József

tünk a MNB hitel - nyűgétől, mert az nagy teher volt. A Magyar Nemzeti Banknál mindenki bele akart beszélni abba, amihez nem értett, azon a címen, hogy ő adja a pénzt. Nem kellett a hitel, mert ahogy mi ezt a belső árrendszert kialakítottuk, felszabadítottuk a szükséges forgóalapra a megfelelő pénzösszeget. Lassanjöttek rá - egyszer Tímár Mátyással (MNB elnöke volt) voltam Algyőn, azt kérdezte: „Miért nem kell maguknak hitel?" Aztán nagy nehezen ő is megértette az olajipar szerkezetét. Akkor kezdték feszegetni, hogy ez nem maradhat így, mert a trösztön belül több ágazat van. A Tervhivatal is ragaszkodott ahhoz, hogy nyereséget az ágazatoknál kell kimutatni. Támadták a rendszerünket, és igyekeztek visszaszorítani. Abban az 1968-tól 1971-72-ig terjedő időszakban ideális állapotok voltak. Sokat nyertünk ezzel a tröszti szintű gazdálkodással. Az árpolitikánkkal mindig az volt a baj, hogy minden főhatóság külön fújta a maga nótáját. Az Árhivatal azt mondta: „Nekem jó a tényleges nemzetközi árszint." De ahhoz még hozzájött a forgalmi adó. Az Adóhivatal pedig: „Neki ennyi adó kell, őt nem érdekli, hogy az árak akkor milyen aránytalanok lesznek". A harmadik hivatal meg azt mondta: „Neki kell az útadó." Végül én megállapodtam az Állami Biztosítóval, hogy tegyük bele az árainkba a kötelező gépkocsi biztosítást, mert ezzel részben az ÁB hatalmas adminisztrációtól megszabadul, részben pedig azok fizetnek többet, akik többet használják a kocsijukat. Akkor lett könnyebb a helyzetünk a vállalati, tröszti nyereségünkkel kapcsolatban, amikor kitaláltuk, hogy kössünk vállalati biztosítást is. Vagyis, ha valamelyik vállalatunknál, üzemben baleset, tűz, robbanás történik, az ne vigye el a nyereségünket, mert az akkori általános állami szabályok szerint azokat a nyereségünk terhére kellett volna elszámolni. Ezért az OLAJTERV és az ÁB közösen kidolgoztak az egész olajiparra vonatkozóan egységes külön biztosítási szabályzatot, amelyben veszélyességi fokozatok alapján különböző díjakat állapítottak meg. Ezt a díjat mi akkor könnyen ki tudtuk fizetni, mert az beépült a termelés költségeibe, és így volt miből fizetni. Ez az Állami Biztosítónak azt a nagy előnyt jelentette, hogy az olajipari árakban benne foglaltatott a biztosítási díj. A minisztérium létrehozott egy tröszti, olajipari felügyelőbizottságot,