Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – vezetésről, iparvezetőkkel (MOIM Közleményei 10; Zalaegerszeg, 1999)
Bándi József
ban, és megszüntette Magyarországgal a szabályos pénzügyi kapcsolatot minden tekintetben. Tehát, ha mi vettünk pl. egy amerikai alkatrészt, azt Francia- vagy Olaszországon keresztül lehetett csak behozni, jóval drágábban. Ugyanígy, ha valakinek voltak kint rokonai, és azok meghaltak, azok a hagyatékot ott egy zárolt számlára befagyasztották, és az ott kint maradt. Pl. amikor Kodálynak vagy másnak keletkeztek ott szerzői jogdíjai, az mind így járt. Ez ment így kb. 1958-59-ig. Akkor hívott Antos (pénzügyminiszter), és azt mondta nekem: „Hát, itt Amerikával valahogy dűlőre kelljutni, de az amerikaiak elvittek minden okiratot, okmányt." A magyar kormány úgy látta, hogy az amerikaiak nem a távozásuk kori MAORT értékét igényelték, hanem az USA követelte azt a MAORT értéket, ami az államosítás pillanatában volt (1948-ban). Ezt megtagadta akkoriban a magyar kormány. Úgy érezte, hogy a kinti befagyasztott magyar dollárértékek most már (1958-59) meghaladják azt a MAORT értéket, és úgy gondolták, hogy meg kell kezdeni a tárgyalásokat részben azért, hogy felszabadítsák a kintlévő értékeket, részben azért, hogy normál pénzügyi, kereskedelmi kapcsolat alakulhasson ki az USA-val, mert ez nagyon kellett a magyar gazdaságnak. Nemsokára újra behívott Antos, és azt mondta, hogy a tárgyalásokat teljesen diszkréten elő kell készíteni. Ott volt Szánthó Dénes is, - aki valamikor az MNB elnöke volt - és ő lesz az, akit nekem segítenem kell. Aztán kiderült, hogy tulajdonképpen nekünk azért nem voltak meg a MAORT-irataink, mert annak idején a szabotázs-per során az ÁVÓ (Államvédelmi Hatóság) elvitt mindent. Ezt elmondtam Szánthónak, és ezután ő ment Antoshoz. Megbíztak, hogy az előkerítendő iratok kiválogatásában működjek közre. Megígérték, hogy a kiválogatáshoz kapok segítséget. Ez a személy volt Dr. Németh András, aki az Országos Levéltárban dolgozott, mint levéltáros. Kiderült, hogy valamikor az ÁVH-nál volt ezredes, de egyébként tanárember, aki több nyelven, így angolul is beszélt, és járt kint Amerikában ösztöndíjasként. Művelt, intelligens ember volt. Neki egyébként az volt a feladata, hogy az olajiparral tartsa a kapcsolatot, és megszabja, hogy miket kell az országos levéltárba megőrzésre beadni, és mi az, amit nem szabad selejtezni. Addig ez még nem alakult