Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – vezetésről, iparvezetőkkel (MOIM Közleményei 10; Zalaegerszeg, 1999)

Szabó György

konzekvenciája lett volna. Gondoljunk a gázszolgáltatók leválasztására, a nem főtevékenységet végző vállalatok „kihelyezésére". Visszaemlékezve, most sem látok hibás lépést ebben az időszakban. Ez volt a feltétele annak, hogy a hiteleket megkapjuk, ugyanakkorjelentős hosszú távú fejlődést hoztak ezek a szervezeti intézkedések. Nehéz korszakot éltünk, így történhetett, hogy belekeveredtem a taxisblokádba. - Hogyan? Nagyon kihegyezett, de stabil üzemanyag készlethelyzet volt jellemző az OKGT korszakra, amely abból adódott, hogy nem volt szükség stratégiai árukészletre. Az adott igénytelen színvonalon kétségkívül kiegyensúlyozott szénhidrogén-ellátás volt a Kádár időszakban, készletek nélkül is. A fogyasztás azonban hektikussá vált 1991-re, és az üzemanyag áremelések előtt, - bármennyire is bizalmasan kezelték az információkat - számítani kellett arra, hogy katasztrofális készlet helyzet alakulhat ki, nem tudjuk majd kiszolgálni a legszükségesebb igényeket sem, mint pl. a mentőket. Ezért az összehangolhatóság céljából az OKGT-ből indult a kezdeményezés, hogy mikorra essék az áremelés. Zsengellér István szabadsága miatt 1990. október 18-ánjavaslatot tettünk az áremelés időzítésére, aminek a következményei ismertek: a taxisblokád. Valamennyien járatlanok voltunk; azóta hány áremelés volt, következmények nélkül... - Akkor ez azt jelenti, hogy te ezt az áremelést senkivel nem egyeztetted kormányszinten? Természetesen volt egyeztetés. - Hová kerültél? Ettől kezdve magánvállalkozó voltam 1994-ig. - Mitől lettél megint vezérigazgató? Subái József, Teleki Pál eltávozása után automatikusan elnök-vezérigazgatóvá avanzsált. Az 1994. évi kormányváltás után került előtérbe a társasági törvénynek megfelelő irányítás kérdése. Nyilvánvaló volt, hogyha adott az elnök személye, a vezérigazgatói feladatkör betöltése kritikusabb. Valószínűsíthetően jól együttműködő párosításokat állított fel Bartha Ferenc - akkoriban kormánymegbízottként, mint ÁVÜ illetve ÁPV elnök - amelyek zökkenőmentes vezetést ígértek. Végül a változatokból így adódott, hogy én lettem a vezérigazgató. Az olajipar történelme számára talán tanulságos is, hogy 1994-ben a választási időszak alatt, - nevek említése nélkül - nagy számban akadtak