Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – vezetésről, iparvezetőkkel (MOIM Közleményei 10; Zalaegerszeg, 1999)

Szabó György

technológiai osztály, azt vezettem. Ez még Rácz Dániel igazgatósága idején történt. Onnan az OKGT Fúrási Főosztályára kértem magam. - Mennyi ideig dolgoztál az OKGT központban ? Négy évig. - Mi volt az érdeklődési területed? A nagymélységű fúrások és mindaz, ami ezzel együtt járt. Érdekes munka volt, pl. akkor mélyült a Hódmezővásárhely l-es kutató fúrás. Ez nagyon izgalmas, ugyanakkor sok problémát okozó korszaka volt a magyar olajiparnak, - amely ipartörténelmi aspektusban ma már több mint 150 éves. Egyébként állíthatom veled együtt, hogy a fénykorában volt szerencsénk részt venni, mert mostanra az már nem kérdéses, hogy az 50-es évek végétől a 80-as évek elejéig tartó időszak a magyar olajipar aranykorának nevezhető. Ez volt az a szerencsés helyzet, amikor először Nagylengyel, majd az Alföldön, számos olaj és gázmező után, elkezdődött Algyő termeltetése, folyt a mélyfúrások mélyítése, a finomítók építése, és sok különleges technológiai megoldás született. Mindig volt valamilyen nagy jelentőségű eredmény. - Gondolod, hogy ezzel vége az iparunknak? Egyáltalán nem. Hiba volna azt hinni, hogy az olajipar „leszálló ágban van", de kétségtelenül már sokkal nehezebb lesz a dolga az utódainknak. A fő probléma az, hogy a II. világháború utáni időszak három évtizede sajnos agyaglábúvá tette a gondolkodást. Csak a hazai kutatási területekre szorítkoztunk akkor, amikor környezetünkben a horvát, bolgár és román kollégák már szép sikereket értek el külföldön, elsősorban ÉszakAfrikában. Nagyon nehéz lesz kitörni, - de ki kell, - mert különben olyan értékek vesznek el, amelyekért nagyon nagy kár lenne. Végül is nem volt az az aranykor kényelmes időszak. Gondoljunk arra, hogy például az eszközöket, gépeket magunknak kellett előállítanunk. Ha a körülmények nem kényszerítik ezt a - belterjes - működést az 5060-as években a magyar olajiparra, akkor ezeket a berendezéseket egyszerűen „csak" meg kellett volna vásárolnunk. Minden „házilag" készült, de jól működött. Tehát egy nagyon vesződséges, keserves, ugyanakkor eredményes időszakot kínált a hazai geo-környezet és a sikeres munkát olajjal, földgázzal hálálta meg. Visszatérve az előbbi utalásomra: az olajiparnak az akkori hazai bázisra kellett volna alapoznia a globális, azaz a földgolyó léptékű működést. Ez